HTML

Művészeti Akciócsoport

Ódium, mint valaminek a kellemetlen következménye, átka. A lét ódiumaként létrejött kérdésfelvetések, válaszok jelennek meg itt. Nemcsak azok, melyeket e művészeti csoport mutat meg akcióival, hanem a jelen művészeti életében részt vevők akciói is. Időnként a múlt merész művészeinek, gondolkodóinak a tettei, gondolatai is.

Indavideó

Utolsó kommentek

Friss topikok

Az Ódium-art Művészeti Akciócsoport az ELTE Esztétika tanszékén, Darida Veronika esztéta írása

Ódium-art 2009.10.28. 23:28

Ágens a XXI. század színházának pódiumán

 
„A XXI. század színháza“ egy kísérleti óra. Pontosabban: kísérlet a színházhoz való (érvényes és aktuális) viszonyunk megfogalmazására.
Hiszek abban, hogy a színház segít megérteni azt a jelent, amelyben élünk. Az új színházi formák vizsgálata során egyúttal azt is vizsgáljuk, hogy melyek segítségével tehetők fel a legadekvátabb módon a minket foglalkoztató kérdések.
Ezért adhatták Ágens társulatának új projektjei az egyik óra témáját.
Az Ódium-art minden akciója számtalan fontos, mindenkit személyesen érintő problémát vet fel (többek között a valóság és a szimulákrum, az önazonosság, az egyéni és társadalmi felelősség, a tömegmanipuláció kérdését). Minden akciójuk politikai színház. Elénk tárják a mindenki által ismert, ám többnyire elhallgatott korjelenségeket. Nyíltan bemutatják, hogy a gyűlölet, a viszály, a harc hogyan jellemzik mindennapjainkat. A véres incidenseken már csak mérsékelten lepődünk meg, közbe pedig egyáltalán nem avatkozunk. Gyávák és megalkuvók vagyunk, az egyértelmű állásfoglalást követelő helyzeteknél pedig jobban szeretjük azokat az eseményeket, ahol voyeurként (vagy mit finomítsuk: kukkolóként) mi magunk láthatatlanok maradhatunk.
Az Ódium-art akciói azonban ezt nem engedik. Az akciók végét (és egyik leglényegesebb elemét) a nézői tekintet önmagára irányítása jelenti. Engem, mint nézőt, egy belső önvizsgálatra kényszerítenek: mennyire hiszek a látszatnak? mennyire vagyok megtéveszthető, manipulálható? közbe merek-e lépni (lehet-e, szabad-e, kell-e közbeavatkoznom) egy előttem lejátszódó véres incidensbe? felismerve, hogy mindez csak megtévesztés, van-e biztos válaszom arra, hogy mit tennék, ha mindez valóság lenne? mennyire ismerem magam? biztos vagyok abban, hogy iménti kérdéseimre adott válaszaim őszinték vagy csupán úgy próbálok válaszolni, ahogy ezt mások tőlem elvárják?
Az Ódium-art akcióinak nézői ugyanis végig vizsgálat, felügyelet alatt állnak (az Állam láthatatlan őreit ők testesítik meg egymás számára). Az akciók során mindvégig egymást - a velük szemben álló másik reakcióját - is figyelik. Persze tudjuk azt, hogy ez részben a kőszínházi, hagyományos előadások nézőire is igaz. Ott különösen az előadások unalmasabb pillanataiban figyelik a nézők egymást. Itt épp ellenkezőleg: a legprovokatívabb pillanatokban a legegyszerűbb félrenézni, és a többiek reakcióját szemlélni. További fontos különbség az is, hogy az akciók után az esemenyek szemtanúi sokkal inkább magukra (és egymásra) maradnak. Nincs ugyanis egy olyan zárt tér, amelyet elhagyva máris másképp viselkedhetnének és érezhetnének, mint az akciók során. Csak egy közös tér van, melyben a valóság és a látszat mindig egyszerre és együtt van jelen.
Ez a közös tér azonban mindig idegen tér. Az Ódium-art akcionistái ismeretlen, épp ezért kiszámíthatatlan területeket keresnek. Így minden akciójuk számukra is újszerű, izgalmas és veszélyes. Ha egyvalamit kellene kiemelnem eddigi kísérleteikből, amit a legfontosabbnak vélek, az a bátorság lenne. Szembe szegülni minden elvárással, rácáfolni a társulatról korábban kialakított képre, állandó bizonytalanságban hagyni nem csupán a nézőt, de a társulatban dolgozó valamennyi alkotót (hiszen minden akciójuk lényege a kiszámíthatatlan, a lehetséges bekövetkezése) – mi más ez, ha nem következetes, radikális bátorság?

Címkék: ágens 1. akció madák zsuzsanna fogarasi gergely 2. akció 0. akció elte esztétika tanszék darida veronika

Szólj hozzá!

Az Ódium-art Művészeti Akciócsoport az ELTE Esztétika tanszékén

Ódium-art 2009.10.26. 12:18

Ódium-art Művészeti akciócsoport 2009. október 21.

Darida Veronika – 21. századi színház szeminárium, ELTE Esztétika Tanszék
Részlet a beszélgetésből
 
Ágens (rendező, színész): Az első akciónknál (Az állam őreinek a nevelése) több veszélyforrás tartott állandó feszültségben bennünket. Azt képtelenség kontrollálni, ha valaki hirtelen előkapja a mobilját és kihívja a mentőket, vagy a rendőröket. Mit csinálunk akkor, ha jön a kamu és az igazi mentő, majd a kamurendőr, s az igazi. Hosszú távon meghatározó, komoly probléma állhatott volna elő, amennyiben egy nem beépített rendőrnek támadok. (Meg kell támadjam a rendőrt ahhoz, hogy megbilincselhessen.) Ráadásul nem volt engedélyezve az akció, a kerületi rendőrkapitányság elutasította a kérelmünket. Hál’ Istennek, ez nem történt meg! Több veszélyes felülete volt az előadásnak, melyre egész egyszerűen nem lehetett felkészülni és nem lehetett lepróbálni, ki kellett szolgáltatnunk magunkat az esetlegességnek.
 
Madák Zsuzsanna (dramaturg, színész): Mégis összeállt. Ez egy egyszeri alkalom, ráadásul nem próbálható. Arra is fel kellett készülnünk, hogy a nézők 360 fokban követik az eseményeket, egy filmen egy kaszkadőrjelenetet egy bizonyos kameraszög-re komponálnak, hogy hitelesnek tűnjön, ebben az esetben ilyenről szó sem lehetett, az esésnek minden oldalról valódinak kellett, hogy látszon. Egy másik rizikófaktor, amivel számolnunk kellett: bárki beleavatkozhat az akcióba, befuthat, rátámadhat az Ágensre, hogy megvédjen engem, például. Az Amy-projektnél sem lehetett tudni, hogy egy banda lerohan-e, hogy autogramot kérjen, nincs fal, hogy elválasszon tőled, mint nézőtől, engem a színészt. Ahogy betüremkedünk az utca életébe, onnantól kezdve nincsenek szabályok, hogy miként szokás viselkedni, ki mit tehet és mit nem, bárki csinálhat bármit és beléphet a történetbe.
Egy hibát azonban elkövettünk, nem hagytunk operatőrt a standnál és az akció környéken, a szereplőket követtettük velük. Nem rögzítettük az ottmaradtak kérdéseit, reakcióit. A barátaink beszámolóiból tudjuk, hogy sokan álltak a vér fölött, s egyikőjük meg akarta kóstolni, hogy valóban vér-e.
 
Hermann Veronika (felkért külső szakmai megfigyelő, szakíró): Én ott maradtam az akció után, hasonló dolog történt, mint az Amy Winehouse-os fórum esetében. Egyre több ember gyűlt körénk, akik magát az előadást és az akciót sem látták, és mégis mindenkinek kialakult valamely nagyon okos állásfoglalása a történtekről. Mindenki a véleményét hangoztatta és különféle, egyébként egy pillanat alatt pro és kontra megdönthető argumentációkat villantottak föl, hogy ez valóság volt-e vagy sem. Az egészben ott rezgett egy a magyarországi véleménynyilvánításra jellemző, baljós báj, a ’dögölj meg’, ’kurva anyád’, ’nekem van igazam’ mondatfoszlányok, nyilvánvaló ostobaságok hangzottak el. Az Amy-projekt és ez is, azt mutatja, hogy a triviális, sarkos médiaelméleti közhely igazolta önmagát, vagyis hogy a látvány fikciója az, amit elhiszel. Ez az epilógus megnyitott egy másodlagos narratívát a szereplők között, akik szereplőkké váltak maguk is azáltal, hogy a vérrel kacérkodtak, meg ahogy egymással kommunikáltak. Például: valaki előállt azzal, hogy ő már látott igazi fegyvert és a rendőrnek nem olyan volt, vagy egy másik személy látott igazi esést és ez nem az volt, egy harmadik ráfelelt, hogy a kislány elesett és igazi vér volt körülötte. Más meg odakiabált, hogy a mentők nem érnek ki két perc alatt, egy bennfentes rászólt, hogy de, de mert itt sorakoznak a fesztivál miatt. Nagyon érdekes volt az emberek viselkedését tanulmányozni, már a megfigyelő paradoxona is látszott rajtuk, élvezni kezdték a helyzetet. A pletyka mechanizmusa működött, csak egy kissé eltávolított pletyka.
 
Ágens: Majdnem a Blikk címoldalára kerültünk, felvételünk van arról, hogy a Blikk egy újságírója diktálja az anyagot a szerkesztőjének, azzal, hogy mindjárt küldi a fotókat is, csak kifelé menet belekeveredett egy kételkedő szakmai csoportba, akik lebeszélték a történet valóságosságáról, majd a helyi rendet felügyelő biztonságiaktól nyilvánvalóan megkapta a kellő felvilágosítást. Nagyon kevesen múlott, hogy a történet átment-e a szűrőn vagy sem. Az elkövetkező akciókban nagyon oda kell figyeljünk, hogy ne lehessen leellenőrizni a dolog igazságtartalmát.
 
Madák: Nem kellett volna jogi úton kijárni az engedélyt, illetve „nem engedélyt”.
 
Ágens: Talán, igen. Valójában nem mondhatom meg, hogy mire kérem, s így nem kapom meg, ha megmondom, akkor meg azért. Érdekes helyzet. Úgyhogy a jövőben ezt mindenképpen el kell tudnunk kerülni.
Beszéltünk arról, hogy mi az Ódium-art lényege, amikor már a művészet is álcázza magát, mikor nem egyértelműen szembesülsz azzal, hogy miben vagy benne, a színház is álcázza magát, és neked kell megfejtened azokat a kódokat, hogy pro vagy kontra élvezed, fogadod el, érted meg azokat a jeleket, melyeket felajánlunk Neked. Azaz, mi tekinthető színháznak. Másrészt mi tekinthető hitelesnek? S a fő kérdés, de ebbe ne menjünk bele, mi tekinthető hírnek, stb… mi munka van abban, hogy valami hírként bekerüljön egy hírportálra, mi stratégiai felkészülés, tudjuk, hogy már a politikus sincs, nem létezik, hanem egy brand munkáját láthatjuk benne, egy felépített, beszélő, de mások szövegeit olvasó szónokot, karaktert, életet, egy gyorsérlelésű mitológiai figurát, aki ha jól sikerült termékké válik, beilleszkedik a már előre róla kialakított képbe, betölti a formát, s tudtunkon kívül, úgy szavazunk rá, mint egy termékre. Jelöld x-el azt a sampont, amit a legszívesebben használsz. Persze, ha az adott sampon reklámmal kelsz és fekszel, akkor nyilván legalább egyszer ki fogod próbálni, s ha még átmeneti időkig selymessé is teszi a hajadat, nyilvánvaló oda kanyarítod az x-et.
Aztán, hogy hogyan lehet eldönteni egy hír igazságtartalmát vagy épp hogy a nem igazságtartalmát. Mi jut eléd, mint hírfogyasztóhoz, s te miként döntöd el, hogy elhiszed vagy sem? Azzal döntesz, hogy melyik oldalon állsz, jobb vagy baloldali vagy? Igen, az alapján döntesz. S az azért elég kemény.
 
Egy hallgató: Előbb utóbb meg fognak jegyezni Benneteket, s már nem sikerül majd sehol sem akcióznotok.
 
Ágens: Óh, már megjegyeztek, ezen túl vagyunk. De gondold el, egyre ügyesebbnek, körültekintőbbnek kell lennünk.
 
Madák: És más formákban kell megjelennünk. Az Amy projekten rajtam volt ez a nyaklánc (Ódium-art), melyet az Ágens később megkapott. A nyakában volt végig a Platón akció alatt, s az ottani projektet is látók sem rakták össze a képet. Az nem bejelentett akció volt, itt egy bejelentett előadás volt, ami nem bejelentett akcióba torkollt.
 
Ágens: Minden egyes akció egy premier. Ugyanúgy fel kell készülnünk jelmezzel, díszlettel, forgatókönyvvel, szöveganyaggal, szövegtanulással, kellékekkel, dra-maturgiával, szervezéssel, stb… Ez az egy évre tervezett sorozat, rájöt-tünk, minimum két évig fog tartani. Az, amivel foglalkoz-nunk kell, a világ újra és máshogy felfedezett szegmenseit mire végig ódiumozzuk, minimum két év. Ráadásul, eljutottunk oda, hogy már minket keresnek meg művészeti csoportok, hogy mit kéne megódiumozni. Találjunk ki erre a problémára valamit, mert ezt feltétlenül meg kell ódiumozni. Művészek felajánlják az előadásaikat, hogy valahogy szálljunk be a dologba, s ódiumozzuk meg azt a helyzetet, amiben ők vannak. Ha van ötletetek arra, hogy mit lehetne megódiumozni, mit lehetne ellökni, elindítani valamely más irányba, vagy felhívni rá a figyelmet, szóljatok. Egy egészen más oldalról megvizsgálni egy történet, figyelmet generálni körülötte, kinevettetni, vagy egy ügyesen elrejtett oldalát előcsalogatni egy helyzetnek. Egy új fogalom született: a megódiumozlak. Vigyázz, mert megódiumozlak!
Képzeljétek el, hogy ez micsoda kihívás! Egy olyan helyzetben, mikor még csak három akción vagyunk túl, már gyanakodnak, s mit tesznek majd, mikor a hátunk mögött lesz 10-15 akció. Amikor megjelenünk valahol feltételezik, hogy valami történni fog. Föl sem merül az ellenkezője. Egyre hitelesebbeknek kell lennünk. Micsoda direkt módon gerjesztett és előírt fejlődési lehetőség! Hihetetlen embereket sikerült bevonnunk a munkába, s azt gondolom, a visszajelzésekből is azt érzem, hogy jó úton járunk. Társadalompolitikai, egészségügyi, szociálpolitikai kérdésekkel is fogunk foglalkozni, de elsődlegesen a médiaelméleti és a színházelméleti kérdések érdekelnek bennünket.
 
Madák: Nem az a lényeg, hogy botrányt gerjesszünk, hanem hogy olyan provokatív kérdéseket tegyünk fel, melyek a mindennapjainkat érintik.
 
Darida Veronika: Ezek az akciók hatnak a munkamódszereitekre? Gondolom, ezután nehéz lesz visszamenni a kőszínházba.
 
Ágens: Nem, egyre jobb lesz. Olyan technikákat sajátítunk el, miközben szereplőivé leszünk e helyzeteknek, melyre a nagy és független színházban nincs lehetőség, hogy kipróbáljuk. A kiszolgáltatottságról, az irányításról, a manipulációról, a színházról. El lehet játszani, jaj, jön a tömeg, filmen is meg lehet csinálni, de egész más, amikor a statiszták hömpölyögnek, s őket a rendező asszisztens egy ordítással megállíthatja, itt nincs ilyen. Nekünk ezt meg kell tudnunk oldanunk. Az ilyen történetek fejlesztik a rögtönzési készséget, és hiába készülünk fel mindenre, fogalmunk sincs, hogy valójában ott mi fog történni. Nem lehet pontos dramaturgiával dolgozni. Rögtön föl kell ismernünk egy alakuló helyzetet, rám néz valaki, vajon betámad, vagy nem támad be, azonnal regisztrálnom kell, hogy miben vagyok benne és az összes lehetséges irányt egy időben, bár én kelesztettem a tésztát, nem biztos, hogy én is sütöm ki. Abban a pillanatban döntenem kell, hogy ha valaki rám néz, vagy odajön, megszólít, nekem hogyan kell reagálnom úgy, hogy ne keletkezzék baj, és a történet maradjon meg a színház keretein belül. Olyan eseményben nem akarunk részt venni, mely elmegy valamely kontrollálhatatlan irányba.
 
Darida Veronika: Érzékeltétek, hogy a nézői magatartás is megváltozik veletek szemben? Máshogy mennek majd rátok a színházba is.
 
Ágens: De igen, de ez majd csak hosszú távon vizsgálható.
 
Madák: Volt egy érdekes esetünk, a Platón előadásunk még sehol sem volt, a debreceni Alternatív Színházi Szemlén játszottuk az Ira című előadásunkat. Vasárnap este 11-kor kezdődött, gondolhatjátok, hogy nem sok debreceni lakos megy alternatív színházi előadást nézni ilyenkor, tehát a nézők a szemle részt vevőiből álltak, s ebbe keveredett egy helyi punk, Szegecses. Ő, mint később kiderült, még nem járt színházban, végig kamerázott, beszélt, fölhívta a barátait, elmondta, hogy valamely szektagyűlésen van épp, nagyon flash, fotókat küldött, végigkommentálta a darabot.
 
Ágens: Élőben közvetítette az előadást, kiabált, halló, halló, nézd, nézd, mi van ott, úristen, jézusom, operában vagyok, stb… A legemelkedettebb csöndbe súgta bele, hú, bazd meg, nézd mit csinál…
 
Madák: A szakmai közönség végig a Szegecsest figyelte, s konstatálták, hogy milyen jó Ódium-artos ötlettel álltunk elő.
 
Ágens: Én dühöngtem, hogy miért nem viszik ki, kikérem magamnak ezt a helyzetet. A nézői reakciókból kiderült, azért mert azt hitték, hogy az előadás része. Tehát innentől kezdve bármi történik velem, leütnek, elvisznek, beleesem, eltöröm, kirabolnak, stb…, mind azt fogják gondolni, hogy óh, ez az Ágens Ódium-artos akciója ismét. Belekerültünk egy ilyen kiélezett helyzetbe, ahol is már nem visznek ki egy nyilvánvalóan randalírozó figurát az előadásunkról, mert az hiszik, hogy hozzá tartozik. Éjjel kettőkor hívtak fel utoljára, hogy beépített emberem volt vagy sem. Szerinted? – kérdeztem. Természetes, hogy beépített volt, jött a válasz. Az Isten sem mossa le rólunk többé, hogy akció volt. Megjelent egy kritika, mely a szemle egészét e történet fényében elemzi. Az azért nagy dolog, hogy a Szegecses beemelte magát a színháztörténetbe. Majd a második akciónk alkalmával megvizsgáltuk, hogy mi történik akkor, ha beépítünk egy ilyen figurát az előadásunkba, s érdekes mód, a nézők negligálták az álSzegecsest, aki pedig nagyon jól állta a sarat.

Címkék: ágens ódium art 1. akció madák zsuzsanna fogarasi gergely 2. akció 0. akció hermann veronika elte esztétika tanszék darida veronika

Szólj hozzá!

0. akció: Az Amy-projektet megelőző kérdésfelvetések, kiindulópontok, jegyzetek

Ódium-art 2009.10.23. 22:09

Művészeti akció? Utcaszínház, mely kiterjed médiára is? Médiahack, élő szereplőkkel? Gerillamarketing? Médiaszínház? Művészeti kirakósjáték? Művészeti geg? Reklámszínház? Színház a színházban? Vagy csak egy médiaművészeti kérdésfeltevés?
Médiahack kérdésköre
2007-ben Dezső András újságíró és Kresalek Dávid filmrendező elkövetett egy médihacket (magyar törzs Kongóban), amely annyira sikeresnek bizonyult, hogy a hír megjelent az index internetes hírportálon, illetve az RTL Klub hiradóban is elhangzott hiteles hírként. Gyakorlatban illusztrálták a nagyközönség számára, hogy milyenek a hírek megbízhatósága, hogyan vesznek át híreket egyes hírportálok. A gyakorlat bebizonyította, hogy a szenzáció fontosabbnak bizonyul, mint a hitelesság. Nincs idő utána menni a híreknek, a gyorsaság pedig mindennél előbbre való. (Interjú Dezső Andrással: http://www.urbanlegends.hu/2007/05/afrika-madzsari-kongo-hoax/)
Vajon megismételhető-e egy ilyen akció?
Milyen ritmusban reagálnak a különböző médiumok?
Melyik felület hogyan értelmez és interpretál?
A sztár feladata a hétköznapokban kérdésköre
Jenei Ágnes „ A sztár változó fogalma” címmel a Médiakutató egyik kerekasztal-beszélgetését adja közre, melyben Dr. Buda Béla pszichiáter, György Péter esztéta és Ómolnár Miklós a Story, a Best magazin és a Story Tv főszerkesztője fejtik ki álláspontjaikat (forrás:http://www.prherald.hu/cikk2.php?idc=20081007-223624). György Péter határozottan elutasítja a magyar média idiótaképző iparágát. Kiszel Tünde és Győzike nem sztárok, hanem szerencsétlen emberek, akikből termékeket kreáltak. Etikai szempontokra hivatkozva határozottan elutasítja a magyar sztárgyártást. Ómolnár Miklós azzal érvel, hogy „a nagy tömegek mítoszok és mesék nélkül maradtak. A sztáripar mítoszpótlék-termelő ipar. Hősöket, meséket, tanulságokat fogalmazhatunk meg sorsuk kapcsán.” Szerinte a magyar közönségnek igénye van a sztárokra, és azok a sztárok a legsikeresebbek, akik olyanok, mint a fiú vagy az asszony a szomszédból. Egyszerű hétköznapi emberek, akik köztük járnak-kelnek.
Valószínűleg nagyobb hatásfokkal tudunk hatni ebben a témában az utcán és a médiában, mintha egy stúdió színház szinpadán feszegetnénk ugyanezeket a kérdéseket. A bulvárfogyasztói társadalom felháborodása, vagy elutasítása esetén, csak önnön igényüket utasítják el, ugyanis az akció csak leképezése, illetve illusztrálása annak, amiben nap, mint nap részt vesznek.
Médiasztár a színpadon és a nézőtéren
Bevett gyakorlat, hogy médiasztárok, tehetségkutatók győztesei szerepeket játszanak színpadokon. Termékké válnak, reklámfogássá. Nevükkel próbálják becsalni a nézőket az előadásokra. Meglehetősen sikeresen hatásfokon működik ez a fajta reklámfogás. A fordított változat is jól működik. Színészek válnak médiasztárokká, így a magas előadásszámok biztosítottá válnak a színházak számára. A kritika is használja ezt az eljárást. A médiasztár jelenléte a nézőtéren hitelesíti a látott előadást.
Gerillamarketing kérdésköre
Kísérletünk felfogható egy gerillamarketing fogásnak. Használjuk mindazon eszközöket, amely ennek a műfajnak a sajátja: normaszegés, láncreakció, szóbeszéd (buzz marketing), ötletesség, humor, abszurd, street art stb.
A fogyasztói csoportot célozzuk meg a szóbeszéd és az elektronikus kommunikáció segítségével (feljelentő portálok, blogok, sms).
Rájátszunk az előzetes hírekre, amelyek a mi akciónk sikerét segítik. Cikkek jelentek meg márciusban kampányfogás céljából, miszerint Amy Winehouse fellép a Szigeten.
Saját werk anyagunk, hogyan tud reklámként működni, amint felkerülnek internetes portálokra?
Tekinthetjük-e az akciót reklámelőadásnak?
Madák Zsuzsanna

Címkék: győzike györgy péter sztár kiszel tünde amy winehouse sziget festival ágens társulat madák zsuzsanna 0. akció amy projekt jenei ágnes

Szólj hozzá!

0. akció: Így készült Amy Winehouse (How we created Amy Winehouse)

Ódium-art 2009.10.22. 20:45

On 12th August 2009 Amy Winehouse appeared in Budapest. Many people saw her walking with her bodyguards in Váci Street. There are some video documentaries about her arrival on Sziget Festival. She greeted Ágens (Hungarian contemporary singer) warmly on the stage and invited her to London to make a common show.

Participants: Zsuzsanna Madak, Gergely Fogarasi, Balazs Karolyi, Tunde Lenz, Dora Juhasz, Veronika Hermann, Balint Revesz, Julia Maar, Istvan Csernak, Ferenc Kapitany 

Kapcsolódó linkek:

Amy Winehouse-nak látszó lény rettent Budapesten (VELVET)

Amy Winehouse a Sziget Fesztiválon (Ágens interjú)

Amy Winehouse a Sziget Fesztivál nyitónapján (Ágens interjú)

 

Címkék: budapest színház sztár sziget fesztivál amy winehouse ágens sziget festival ódium art ágens társulat madák zsuzsanna fogarasi gergely utcaszínház 0. akció juhász dóra hermann veronika gergye krisztián révész bálint károlyi balázs

Szólj hozzá!

1. akció: A rosszallást kifejező tekintetek tükrében- Ágens replikál

Ódium-art 2009.10.20. 10:49

’Platón dialógusaiban jelen társadalmi berendezkedésünkre vonatkozó, kikerülhetetlen áthallásokra figyelhetünk föl. Amikor művet, forrást kerestünk az Évadnyitó Fesztiválra készülő Ódium-artos akciónkhoz, a második körben került elénk. Először politikusaink diskurzusaiból, megnyilvánulásaiból gondoltunk szemezgetni, de Platón menthetetlenül izgalmasabb. Így kikerültük a direkt közlés és humorforrás csapdáját, mely szándékunktól független irányba is elindulhatott volna. A filozófus azzal foglalkozik, mellyel mi is minidrámánkban, az állam építményének a tisztaságával vagy legalább a szándék tisztaságával. Gyakorlatilag egy ideagyűjteménnyel találkozhatott a néző. Más kérdés, hogy mifelé fordítottuk az előadásunkat, az utcai agressziót és egy véres incidens bemutatását gondoltunk a figyelemfelkeltés legfőbb forrásának. Médiaelméleti írások tucatjai foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mi válik és válhat hírré, mi a hír, stb... Előre bejelentettük, hogy mi fog történni, elmondtuk az erre vonatkozó médiaelméleti közelítést is, majd amikor a nézők szeme előtt megtörtént az, amiről addig eszmecserét folytattunk, mégis megriadtak, segítséget nyújtottak a színészeknek, vagy elrohantak, de legfőképp ottmaradtak, nézték és elhitték azt, amit épp kísérletileg igazoltunk.  Az emberek odahagyva a nagyszínpadon folyó eseményeket, a mi akciónkat akarták látni, a véres incidenst. Borzongást és félelmet akartak érezni, s külön kis csoportosulás alakult ki az ottmaradt vértócsa körül. Igaz vagy nem igaz? Színházi szakemberek fordultak egymáshoz ezzel a kérdéssel, s a beépített jelek ellenére vita tárgyává tették a történetet. A kódokat, az utca emberénél gyorsabban olvasó szakmabéliek idővel összerakták a képet, s dühödten vagy felszabadultan nevetgélve távoztak. A dühöt akciócsoportunk ebben az esetben nem tudja értelmezni, mivel a kukkolás azon nyomban megszüntethető, amint az ember elfordítja a tekintetét a nagyfelbontású látcsőről. A felindult nézők is ottmaradtak az eseménysorozat végéig, s megvárták, míg egy-két bennfentes hangosan bekiabált, ez megrendezett, biztos, hogy megrendezett. Bár a bekiabálók későbbi vallomása szerint, egyáltalán nem voltak ebben biztosak, a színészek meggyőző alakítása miatt.

Más történet, mely mára már dokumentált felháborodásként jelent meg egy fórumon, ahol is kikérték maguknak ezt a művészeti eseményt azok az anyukák, nagymamák, illetve egy-két érintett művész, gyermekeik miatt, miszerint nem lehet egy ilyen akciót gyermekek jelenlétében létrehozni. Érdekes volt végignézni a három operatőr által rögzített videó dokumentációt illetve a fényképeket, melyen az érintett szülők, nagyszülők a veszekedés első pillanataitól a mentők megérkezéséig, illetve a rendőri intézkedésig jelen voltak, azaz önmaguk nem gondoskodtak gyermekeik lelki épségéről. Tizenöt perc alatt egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy elvigyék csemetéiket, még csak át sem karolták őket, a fényképeken és a mozgóképeken jól látható a gyermekek félelemtől eltorzult arca, s az említett hozzátartozók ugyan rosszallást kifejező mimikája, de érdeklődést tükröző tekintetük is.’  

Címkék: platón ágens simán éva ódium art 1. akció madák zsuzsanna évadnyitó fesztivál véres incidens az állam őreinek a nevelése

Szólj hozzá!

2. akció: Egy felkért külső megfigyelő, Krupa Zsófia szakíró szemével

Ódium-art 2009.10.18. 13:46

Krupa Zsófia: Tekintetélmény kint és bent

Adott egy előadás, ahol nézőként vagyok jelen, s mégsem tudom a pontos szerepem: leülök-felállok, jövök-megyek, emelgetem a fejem, kérdezősködök, arrébb tolok, hallgatózom, próbálom párhuzamosan szemlélni az eseményeket, jelen lenni egyszerre többfelé. Vagyis keresem a helyem nézőként. Talán nem is néző vagyok, aki a színház három oldaláról fedett dobozába tekint, inkább egy utcán bámészkodó, kint rekedt, kíváncsiskodó-leselkedő, egy kukkoló, aki látványt és látványosságot kap kézbe, melyet tetszés szerint forgathat egyik oldaláról a másikra. Néznem kell-e egyáltalán, vagy a puszta leselkedés állapotából kilépni, és a jelentésadás kényszerétől hajtva az előadás egy-egy újabb rétegébe beljebb hatolni? Ki vagyok itt én, és mennyire léphetek közel az előadáshoz? Az Ódium-art A szerelem mint önélmény című utcai-beltéri akciója elsősorban ezeket a kérdéseket kínálja fel önélmény-megosztó gesztusával.
Hirtelen a legintimebb emberi pillanatok voyeurjévé válok egy belvárosi könyvesbolt kirakatüvege előtt, ahol, mint ajándékról a csomagolópapírt, le kell hántanunk a külső papírburkolatot, hogy feltáruljanak az üveg mögé zárt kis kirakat-színházak. Három (plusz egy, a többi és a nézők fölé emelkedő) kirakat mutatkozik meg, melyekben páros emberi viszonyok és viszonyulások jelennek meg élőkép-szerűen, majd lassan, egymásután, gyakran fáziskésésben mozogni kezdenek. Nincs kapcsolat a különböző képek szereplői között, mozdulataikat és kommunikációjukat kizárólag az egyazon térben és időben létező Másik tölti ki és zárja le. Lehetséges kötődések, vonzások és taszítások, testesülnek meg általuk, melybe a néző-sétáló valamiképpen megpróbál bekapcsolódni: átvenni, kiszagolni, kilesni valamit abból, ami a kettősök közt zajlik. A váltakozó jelenetek intenzitása – a szinte észrevétlen simogatástól a vad erőszakig, mely szinte megrepeszti a kirakatüveget – a helyszínen tapasztaltak alapján szoros összefüggésben áll az átlagos (azaz nem direkt módon erre a performanszra érkező, alapvetően az interaktív színházra kevésbé nyitott) néző érdeklődési faktorával. Ezt különösen izgalmassá teszik az ének, a gitár, a kiáltás esetében hiányzó hangok, melyek a hangszigetelő kirakatüveg miatt gyakran az elnémított televízió hatását is keltik. Mert az önélmény-akció első körben a budapesti éjszaka egy fotózható unikumaként tűnik fel (mintegy turistaszínházként), melyben erős párhuzamot alkot a kintről archiváló (tehát hazavihető, nézegethető) fénykép és a felső kirakatban az előadás ideje alatt születő önreflexív blogbejegyzés.
A kirakatok előtt töltött hosszabb idő azonban a tekintetek csalogató és csapdába ejtő összjátékát kínálja fel. A nézés és leselkedés öröméből fakadó „szabad-e kukkolni?”-féle mosoly lassan-lassan eltűnik a régóta ott állók arcáról; néző és nézett viszonya éppoly bizonytalanná válik, mint annak eldöntése, hogy az előadás maga melyik perspektívából vagy nézőpontból tűnik leginkább értelmezhetőnek. A választás lehetősége ezúttal felkínált, és nem irányított tekinteteket hoz létre, mert az önélmény kint és bentje a turistalátványosság felől a zártterű élményszínház felé vezet. Bár a látvány maga az utca közegében és a folyton változó közönségben szeparált érzésként nem képes megszületni, a befelé tekintés művelete által azonban a szereplők nemcsak egymást, de a nézőket is gerjesztik, és ez esetben a néző tekintete a nézettség élvezetét váltja ki a szereplőből is.
Van-e átjárás a tekintetek közt? Megosztható-e az önélmény?
Ha a távolságtartás és szkeptikusság dominál, a szemlélő a leselkedő magányából és sötétségéből figyeli a történéseket. Ha kérdéseket fogalmaz meg, akkor belép a boltba, behatol az előadás szövetébe, és részt vesz az önélményben. Nem feltétlenül lát, inkább hall, szagol és tömörül. A biztonság érzetét keltő könyvvel teli polcok közt betekint a „színfalak” mögé. Amikor pedig épp megnyugodna, hogy megtalálta helyét, és végre nézőként viselkedhet, egyszer csak szemeket érzékel, melyek őt nézik, immáron kívülről.
 
Fotók: Mátyás Attila

Címkék: ágens írók boltja ódium art madák zsuzsanna fogarasi gergely hományi péter boudny lídia szakács ildikó függetlenek éjszakája a szerelem mint önélmény 2. akció krupa zsófia

Szólj hozzá!

1. akció: Egy felkért külső megfigyelő, Kurdy Fehér János író, kommunikációs szakértő szemével

Ódium-art 2009.10.15. 17:24

Ágens: Platón

Kurdy Fehér János
 
 
1. A figyelem-gazdaság
Ágens belevágott a művészet/valóság csomó közepébe, és a rendőrség vitte el bilincsben az Andrássy úti színházi Fesztiválról. Az Opera előtt, két társával (Madák Zsuzsanna, Simán Éva) egy hipertextet performáltak. A szöveg többek között Platón, Derrida, és feltehetőleg némi médiateoretikus textus. Ágens szerteágazó, nagy felületet nyitott meg.
A szombat délutáni tömeg, valamint a fényképezőgépek, videokamerák mediális részvétele és sűrűsége a katasztrófa turizmusnak megfelelően kezdett kattogni, zümmögni, ahogy sűrűsödött a történet. Madák Zsuzsanna stratégiai, vagy taktikai okokból sérelmezi, hogy Ágens nem tudja a szövegét: akadás az előadásban, majd kattan egyet a történet: Ágens egy krómozott vashordóhoz vágja Madákot, és folyik a vér, jön a mentő.
Ágens egy figyelem-felületet szerkesztett az aszfalton. Ez a felület fél óra alatt előhívta a nézői agyból a memetika tenyésztalaját. A figyelmet. Egyszerűen és hatékonyan prezentálták a közönségnek a figyelem-gazdaságot. 3 hegyet toltak az Opera elé: a művészetet, a médiát, és a politikát. A fogyasztás nagy halmát. A közönség még további félórát ámult, megkönnyebbült, vagy dühösen vonult tovább. Egy mémet vitt magával: hol a művészet, a politika és a média, illetve a bennük feltoluló önmegvalósítás határa?
Nem könnyű Ágens előadását feldolgozni, annak ellenére nem, hogy valójában egyszerű történést láthattunk, és régóta ismert szövegekbe, illetve érvelésbe hallgathattunk bele. Ez a nehézség abban rejlik, hogy egy olyan kommunikációs felületet alkot az előadás, amely folytonos határátkelésre készteti a szemlélőt. Az előadás szövege a politikáról és a médiáról szól, ezen belül is arról, hogy kitől fogadhatunk el helyes iránymutatást, ha a nagyobb, közösségibb tartományokba merészkedünk. Ki, és mi, az etikus tett. Milyen történetekben, mesékben, sztorikban bízhatunk. Az akció ugyanakkor egy tükör-felületet nyit meg, miszerint, ha a művészet önmaga is álcázza magát, és a hétköznapi valóság elemeit (sürgősségi mentő, rendőr járőr bilinccsel stb.) vonja be a saját szövetében, miként tekinthető hitelesnek. Aki pedig mindezt látta, mit kezdjen magával.
Ágens akciója egy reklám? Hipertextként viselkedik, tehát számtalan megjegyzést, kiegészítést, magyarázatot, adatokat, azaz további történéseket, szövegeket szabadít fel. Miközben egy utcai, színházi akciót látunk, már rég benne járunk a média és a politika mélyrétegeiben, amely véleményeket hív felszínre bennünk. A vélemény pedig döntésre kényszerít. Ágens valójában a döntés-apparátusainkat hozza élénk működésbe. Mint a jó reklám, amely felvillant egy világot, amelynek felületét egy termék hordozza. Ágens terméke a kortárs művészet lehetőségeit hirdeti.
Az alábbiakban 3 nyomvonalat emelek ki, amely felé Ágens akciója elsodort. Nem zár le semmit, inkább kérdez.
 
2. A politikai nyák
A Platón szöveg az állam őreiről szól: miként kell jól védelmezni az államot, vagy egyáltalán csinálni a politikát, ki alkalmas rá, milyen tulajdonságokkal kell bírnia annak, aki a közösség nevében szólal meg.
Napjaink szavazója nincs könnyű helyzetben, mert annyi információ áll rendelkezésére, amelynek összevetése, mérlegelése, analízise számára megoldhatatlan. Ezért bármilyen folyamatot (pénzügyi, gazdasági, egészségügyi, oktatási, stb.) a pusztán neki írt/rendezett szavazói ’érvelésen/képernyőn’ keresztül pillanthat, érthet meg. A média, egy szavazóknak szóló, de médiára hangszerelt érvelést kap a politikától, amit a média a maga identitását (bulvár, internet, szaksajtó stb.) megerősítendő, kommentál. Hogy is van ez? Egy régi sztorit Soós György festőművésztől: „Nem a csávót ismerem, csak a szomszédja tacskójának a farkát láttam a sarkon befordulni…”
A valóság helyett, a valóság hitelesítő eljárások a sorsdöntők a szavazói tudatért folyó vírus-marketing háborúban. Amit pld. a 2009. évi választópolgár lát a kormányzásból, vagy épp az ellenzék munkájából, azaz kvázi az egész politikából, az nem más, mint a Soós Gyuri tacskójának farokhegye. Valami, ami képes magára vonni a figyelmet: íme, ezzel foglalkozatok, ne mással!
Ahhoz, hogy mást lásson az állampolgár, mint egy csipetnyi szőrcsomót, szinte ott kellene lennie a kormányülésen, sőt, ott, ahol kitalálják, hogy miért és mi kerüljön kormányülésre, és azt is, hogy ki, mikor és hogyan kommunikálja, sőt ott, hogy a tanácsadók és az épp döntési pozícióban lévő királycsinálók, miért és mit akarnak azzal elérni, amit javasolnak. Nyilván az állam tisztaságát és fejlődését akarják. De ha véletlenül nem azt, akkor mit? És ezt hogyan találja ki, ha valaki pont ezt szeretné tudni.
Ez nem összeesküvés-elmélet gerjesztés, hanem használati utasítás, mint a mosógépé, vagy a kávéfőzőé. Tehát a politika nem a politikus személyétől, nem a programjától, hanem a valósághitelesítő eljárásaitól hiteles. Ez a nagyobb zsák, amiben benne van minden: ki hogy néz ki, honnan jön, mit mond, mit üzen a lénye, a családja, a vallása, a nemi identitása stb. Ha ellenőrizni akarod a hatalmat, akkor a hatalom valósághitelesítő létesítményeit kell ellenőrizned. Ezt azonban nem tudod. Nincs rá pénzügyi, intellektuális, technológia forrásod és nincs törvényi felhatalmazásod.
 
3. A médiális billegés
Ezt kéne elvégeznie a médiának, de a média maga is termék, ami akkor pörög, ha sokfajta vélekedés van a piacon, az érzelmek és indulatok csúcson járnak. A hírközvetítés nem a tényfelderítés műfaja. Egy újságíró nem akkor jó, ha kideríti, hogy mi történt valójában, hanem akkor, ha az információiból szerkeszt egy mémet, ami virulensen befertőzi az egész országot. Erre azonban már egyetlen újságíró sem képes. Így az újságírók maguk is pusztán a működési leírás részei. Ezt azonban a média nem mondja ki, érthető is, hogy miért. Ha bevallják, akkor gyakorlatilag azt hirdetnék, hogy fizessétek meg a hírt és a véleményt. A szórakozás pénzbe kerül, különösen az, ha előre meg akarod szabni a műsort.
Egy jól elhelyezett hír, egy komplett előadás, sokemberes, szerkesztett műfaj, benne a színházig nyúló fúrócsővel, ami mindent kiszív, felszippant, hogy az üzenet éljen, hasson. Piscátor jól ismerte ezt a 20-as évek Berlinjében, és jól ismerte ezt szinte minden avantgarde mozgalom. A valóságelemek a politikában és a médiában egymáson csúsznak, mert attól, ha valami megtörténik/megjelenik valóságos lesz, és az már mindegy, hogy az pusztán kommentár, vagy tényidézés, az egész része lesz.
A szervezet működik, dolgoznak a mérgek és ellenmérgek. Ha nincs esemény, van celeb. Az indentitás-termelést folytatni kell[1]. Ágens (idézet az előadásból): „Most a szükségletek kreálnak sztárokat. A szükségletek részben a médiaipar szükségletei, egy rendkívüli üzleti érdek, amely arra irányul, hogy az élet azon területeit, amelyek a tömegek figyelmét felkeltik (például: a véres incidensek felkeltik a tömegek figyelmét), bekapcsolják a vérkeringésbe, az adott területek megfelelő személyiségein keresztül tematizálják. A deheroizált sztármesék megszüntetésére gondolok. A valódi, velünk megesett történetek helyetti manipulált azonosulásra vagy ellenazonosulásra épülő pontosan kidolgozott mesék élethelyettesítő effektusai ellen szólok. Az Rtl Klub Csillag születik tehetségkutató versenye kiváló példa erre, gondoljunk Utassy Árpi történetére. Az erre épülő médiaelmélet ellen szólok, az erre van szükség pénzkereseti akciói ellen. Az erkölcs nélküli, rövid időtartamú sztárok rítusa ellen. A teljesítmény nélküli és erkölcsi tanulság nélküli mesék ellen. Remélem, hogy születnek új mesék, melyek nem azt sugalmazzák, hogy tényleg nincs más kultúra, mint a piac. A népszórakoztatás kezdetei az ókori állatviadalokra tehetők. Circus maximus, misztériumjáték, lefejezések…
 
4. A fogyasztó, mint művész
A szövegkönyv idézet része átvezet egy másik területre, a világra figyelésből kibomló fogyasztói identitásteremtésre. Egy londoni identitás kutatás eredménye 1988-ból. Azok az emberek, akik úgy találták, hogy anyagi világuk alakítása révén tudják leginkább kifejezni kapcsolataikat, alkották a legszorosabb társadalmi hálózatokat, míg azok, akik úgy érezték, hogy társas kapcsolataikban nem értékelik megfelelően őket, képtelenek érezték magukat anyagi kultúrájuk bármilyen alakítására. A fogyasztó a kreatív individualizmus mintaképe. A fogyasztás a történelem élcsapata.
       A fogyasztó a populáris kultúra egyfajta művészévé válik. Fogyasztásával a világ vásznára a színpompás szubkultúrák mintáit festi, és ezt a tevékenységét az ünnepelt identitások robbanásának hangjai kísérik. A fogyasztó az (mint társadalmi lények összessége, s mint egyéni állampolgár), aki a makro-világ tulajdonképpeni döntőbírájává válik. Ő az a lényegi pont, ahol a gazdasági intézmények közvetlen következményei az emberiségre hatnak. A modern fogyasztás valójában az identitásról szól. A legfontosabb hajtóerő, amely a fogyasztás mögött rejlik: az emberek kísérlete arra, hogy formába öntsék saját emberi természetüket a fogyasztáson keresztül, hogy egyedit hozzanak létre – ennek révén azt gondolják semlegesítődik az intézmények elidegenedettsége, amelyektől a javakat és a szolgáltatásokat kapják.
        Ebben az értelemben a fogyasztás szimbolikus tevékenységként jelenik meg, amelynek elsődleges funkciója a jelentések és a világról szóló értelmezések, és az ezekről szóló vita, mint identitás megélése. A fogyasztás a gyengék szabályszegő taktikája. (de Certeau) A végső kérdés tehát az, hogy a fogyasztók hozzá jutnak-e az önmeghatározáshoz szükséges erőforrásokhoz.
.
5. A művészeti vér
A színházat ki kell vinni az utcára, hogy majd újra elférjen egy kőépületben. Mivel a média a legnagyobb népszínmű, át kell vágni a virtuális torkot, hogy újra érvényes legyen a művészeti vér. A művészet nem bújhat el a politika elől, és nem helyettesítheti magát a médiával. Nem válhat egyszerű árúvá sem, mert tárgyszerűen egyszerűen nem megragadható. Csupa olyan következtetés, ami ellentmond mindannak, amint eddig a művészetről gondolkodtunk.
Ha a politika pusztán jól szerkesztett kiscsoportos, önérdekű megvalósítási terápia, a média köz-felügyelete pedig mémgyártás, akkor a kortárs művészetnek fel kell pattannia a művészeti vásárok standjairól, a befektetési toplisták indexeiről, a kőszínházak bársonyáról, a celebkultura konyhai székeiről, vagy fel kell cserélnie önmagát a pénzzel? Vagy nem kell felpattannia. Fogyasztani kell, mint minden egyéb terméket.
Nem feltétlenül kell, hogy egy jelentés mellett tegyük le a voksot. A félelem, az igazságtalanság, a torzítás, a viszály, a kölcsönös gyűlölet jelensége azonban izzóan jelene volt Ágens akciójában. Mint vitathatatlanul kortárs téma Magyarországon, ott lebegett az Andrássy úton, és amiért ott volt, annak indexei villognak tovább.
 

[1] A fogyasztás meterológiája: a Chöd. A termékek nem pusztán élelmiszerek, papíráruk, vagy építőanyagok, azaz tárgyak, eszközök, hanem elsősorban érzéseket és vágyakat hordozók, élet-eszközök, amelyeknek fogyasztása, vagy felhasználása ködszerűen körbevonja és elnyeli tárgyát és egyben alanyát, az előállítót, és a fogyasztóját. Ezáltal a termékek egyrészt eltűnnek, felszívódnak, tehát átalakulnak, másrészt kiterjednek, és a sajátos metaformózisuk által mindenütt jelen valóvá válnak. A kölcsönös egymásra hatásból, azaz belőlük és belőlünk kialakult chöd miközben elnyel mindent, azaz körbevon, beteríti a valós és virtuális tereiket, úgyis mint a fogyasztásra ösztökélő reklám, de úgyis, mint a reklámból kivont életérzés és fogyasztói identifikációs gyakorlat. A konkrét termékek fogyasztását és felhasználását olyan „átjárók” felkutatására, meglelésére használjuk, melyeken átjutva függetlenedhetünk konkrét determinációinktól, és még evilágban elérhetjük a (eddig halál titkával fedett és elzárt, de most megtapasztalhatóvá tett) fogyasztási-éden marketing felhőjét. Azonban miközben egyetlen vágyunk, hogy a fogyasztási pillanat anyagtalan és szürreális világát meghosszabbítva kiterjesszük érvényességünket (azaz a konkrét tárgyak sugallta szebb jelen chöde alatt tölthessük öntudatlanul boldog életünk), addig ennek a praxisnak a megvalósítása arra késztet bennünket, hogy materiális és logikus stratégiákat építsünk (karrier) és taktikákat használjunk (érvényesülés), hogy a chöd számára mindig kéznél-lévőek maradhassunk, azaz életünk során fenntartsuk vásárlási és birtokolási potenciáinkat. Ez a chöd a kortárs metafizika. A távolba vetített digitális barlangrajz, amely mint gomolygó massza hol mannaként száll le kortárs élet-sivatagunkba, hol pedig mindent elborítva, akadály, és nem láthatjuk tőle önmagunkat.
 
Fotó: Kővágó Nagy Imre

Címkék: akció akciócsoport platón ágens simán éva 1. akció madák zsuzsanna évadnyitó fesztivál véres incidens kővágó nagy imre kurdy fehér jános az állam őreinek a nevelése

9 komment

2. akció: Az önélmény kirakata - mi történt az utolsó kirakatban/3

Ódium-art 2009.10.15. 08:58

Az önélmény kirakata - mi történt az utolsó kirakatban/3

parafrazis.blogspot.com
 
’Nem mindennap találkozom valakivel, aki képes a saját vágyamról pontos képet adni.’
Jaques Lacant
 
’Szemben ül veled egy régi szerelmed, a fény úgy esik az arcára, ahogy az emlékeidben őrzöd, meghallod a hangját, felismered a hanglejtését, látod az ismerős mosolyt, s nagy fegyelem kell ahhoz, hogy ne nyúlj át a zavart csenden, vagy a túlbeszélő, sztorizó, elfedő hangáradaton. Az ember reakciója általában az, hogy minél előbb szabaduljon innen, ezt a világot lezártam, vagy a múltat lezártam – mondják, holott a múlt nem olyan dolog, amit le lehet zárni, mert minden folyamatosan történő, csak néha előkerül egy történet az időből, néha nem.’
Hományi Péter beszélget Ágenssel 

Címkék: színház ágens írók boltja simán éva függetlenek éjszakája kirakatszínház 2. akció az önélmény kirakata

Szólj hozzá!

2. akció: Az önélmény kirakata - mi történt az utolsó kirakatban/2

Ódium-art 2009.10.13. 22:09

Az önélmény kirakata - mi történt az utolsó kirakatban/2

parafrazis.blogspot.com
 
’Ami az akció közben történt velem több idősíkon, több térben, kívül és belül, online és offline, a múltban és akkor, a valóságban is, meg nem is… játszódott… miközben én voltam, meg nem is, viszonyítottam is, meg nem is, ezáltal több dimenzióban mozoghattam egyszerre legalább három síkommal. A negyedik síkot, a szerelmet szerettem benne a legjobban, mely továbbra is megoszthatatlan önélmény marad a számomra.’1
 
’… kreálhatnék egy új Accountot bármilyen képzelt partnerrel, de most egy új szereplő felbukkanását nem érzem az íráshoz szükségesnek. Jelenlegi történeteimnek és kitalációimnak egyelőre ez a legalkalmasabb helye, de ezt Ön, úgy vélem, nagyon jól érti. Akkor is, ha nem a szívével lát már be ide, vagy nem a köldökével szemlélődik itt, vagy nem más írók és gondolkodók eszméit érleli itt mustból borrá, és nem itt fakasztja hullámzó hasamra forrón ömlő magját. Ha már semmijével sem jár ide elmélkedni, vagy éppen vitázgatva eszme-csere-berézni, például a szerelemről, vagy más egyéb ósdi és modern, meg időtlen témákról, szájberszlengben káromkodva és megdicsőülten ódázgatva el az időt, sehonnai jöttmentek és igaz életű médiummesterek társaságában.’1
 
’Szíves engedelmével, a levelezést egyedül is folytatom, amíg élmény-feldolgozási rohamom le nem csillapszik. Ha ön úgy gondolja, hogy igénybe veszi ezt a helyet, nem zavar. Amennyiben koedukálttá tesszük, csak egy szabályt kérek betartani! Maradjunk az Önözésnél, mert számos praktikus előny származik belőle, és jól használható segédeszköz a megfelelő távolságtartásra! Tehát akit majd megszólítok, nem fog reagálni, de ellevelezhet mellettem. Megférünk.
A
rra kérem Önt, ha végleg távoznék is, ha tehát ide többé be sem teszi böngészgetni, olvasgatni, teázni az izéjét, vagy valamijét, mittommijét: ...,  sírkamrának, szarkofágnak, üvegkoporsónak, kérem, hagyja meg ezt a területet nekem a világ hálóján. Megszoktam már majdnem egy teljes holdciklus alatt és elég nagy tárhellyel bír, hogy folytassam a megkezdett munkámat. Még soká lesz, míg kinövök belőle.’1
 
 
1. Szövegek, fotók: Simán Éva

Címkék: ágens írók boltja simán éva ódium art függetlenek éjszakája a szerelem mint önélmény 2. akció az önélmény kirakata

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása