Ódium-art

’Platón dialógusaiban jelen társadalmi berendezkedésünkre vonatkozó, kikerülhetetlen áthallásokra figyelhetünk föl. Amikor művet, forrást kerestünk az Évadnyitó Fesztiválra készülő Ódium-artos akciónkhoz, a második körben került elénk. Először politikusaink diskurzusaiból, megnyilvánulásaiból gondoltunk szemezgetni, de Platón menthetetlenül izgalmasabb. Így kikerültük a direkt közlés és humorforrás csapdáját, mely szándékunktól független irányba is elindulhatott volna. A filozófus azzal foglalkozik, mellyel mi is minidrámánkban, az állam építményének a tisztaságával vagy legalább a szándék tisztaságával. Gyakorlatilag egy ideagyűjteménnyel találkozhatott a néző. Más kérdés, hogy mifelé fordítottuk az előadásunkat, az utcai agressziót és egy véres incidens bemutatását gondoltunk a figyelemfelkeltés legfőbb forrásának. Médiaelméleti írások tucatjai foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mi válik és válhat hírré, mi a hír, stb... Előre bejelentettük, hogy mi fog történni, elmondtuk az erre vonatkozó médiaelméleti közelítést is, majd amikor a nézők szeme előtt megtörtént az, amiről addig eszmecserét folytattunk, mégis megriadtak, segítséget nyújtottak a színészeknek, vagy elrohantak, de legfőképp ottmaradtak, nézték és elhitték azt, amit épp kísérletileg igazoltunk.  Az emberek odahagyva a nagyszínpadon folyó eseményeket, a mi akciónkat akarták látni, a véres incidenst. Borzongást és félelmet akartak érezni, s külön kis csoportosulás alakult ki az ottmaradt vértócsa körül. Igaz vagy nem igaz? Színházi szakemberek fordultak egymáshoz ezzel a kérdéssel, s a beépített jelek ellenére vita tárgyává tették a történetet. A kódokat, az utca emberénél gyorsabban olvasó szakmabéliek idővel összerakták a képet, s dühödten vagy felszabadultan nevetgélve távoztak. A dühöt akciócsoportunk ebben az esetben nem tudja értelmezni, mivel a kukkolás azon nyomban megszüntethető, amint az ember elfordítja a tekintetét a nagyfelbontású látcsőről. A felindult nézők is ottmaradtak az eseménysorozat végéig, s megvárták, míg egy-két bennfentes hangosan bekiabált, ez megrendezett, biztos, hogy megrendezett. Bár a bekiabálók későbbi vallomása szerint, egyáltalán nem voltak ebben biztosak, a színészek meggyőző alakítása miatt.