A négerbaszó
A fehér, ünnepi kötött pulóveremet adta rám anya, innen tudtam, hogy megyünk. Nem kérdeztem hová indulunk, mindegy volt. Az előszobában rám került a fekete, kopogós lakkcipő, s vele együtt belém bújt az ördög, ahogy anya nevezte, vagyis az izgalom, a kaland, a városi kóválygások íze. Szerettem együttkószálni apával, figyeltem a szép nőknek kijáró füttyentéseit, hallgattam véget nem érő magyarázatait családunk vidéki tagjairól, akiket nem szeretett. Csak a tizenhármas villamoson utazva bökte ki hova tartunk. A munkatársaival találkozunk, mondta, majális lesz, léggömb, virsli, neki sör, sok beszéd, nekem a vállalat rosszul sminkelt titkárnőinek, és az azok fenekét titokban simogató főnökeinek a csemetéivel celebrált hancúrozás marad. Hazafelé majd elmesélem ki kit fogdosott, a feleségek gyanakvó és éles tekintetét ügyesen elkerülve. Apa igényt tartott e cinkos beszámolókra. Ezeken a ’hepajokon1’ én sosem éreztem jól magam, de miatta átadtam magam az ünneplésnek.
A Városliget előtti széles utcán ilyenkor az úttesten is lehetett menni, imádtam a parkoló autók közt bujkálni és megijeszteni Apát. Ő eljátszotta, hogy halálra rémül, s ha olyan kedve volt, még menekült is előlem. Ma hiába kérleltem, nem futott, csak húzott maga után, alig tudtam a lépést tartani vele. Azt az idegen szagot éreztem, ami akkor lengte körül, mikor veszekedésre vagy dührohamra készült. A robbanás előtti savanyú és szúrós illat belekerült a levegőbe. Megállt. Leguggolt elém, s azt mondta: Ott egy néger, rúgj bele! Én eddig nem vettem észre a párjával andalgó fekete embert, a szőke nő szorosan hozzábújt a férfihoz, a száját nyújtotta felé. A kurva anyját, magyar nő kell neki! A mocskos ribancnak néger faszra fáj a foga. Rúgj bele! Rám kacsintott, kisimultak zaklatott vonásai, fölkapott és a szerelmesek elé állított. Na, milyen okos az én kislányom? Néztem a fekete embert, kerestem a tekintetét, ő zavartan rám mosolygott és azt kérdezte, szia kislány, mit akarsz? A nő felém nyúlt, végigsimította az arcom, igazgatta rakoncátlan tincseim, mit szeretnél, tündérke? Mi lesz már? – lökött közelebb apa. Elkaptam a fejem, majd minden erőmet összeszedve felordítottam: Néger!, és belerúgtam a férfiba. Mit csinálsz? – kiáltott fel a nő, kuss négerbaszó, vetette oda apa, gyere, madaram, megfogta a kezem, s komótosan nekiindultunk. A nő sírva kiabált, kislány mit csináltál, maga állat, könyörgöm, hol vagyunk? Fogd be a pofád, mert visszamegyek! - ordította apa, a férfi csitította a nőt, ne sírj, nyugodj meg, hagyd. Kussoljatok, mert szétverem a pofátok! Ezt már copfigazítás közben mondta apa, ez is megvolt, egy fagyi?
Ágens
1. hepaj: buli, ünneplés (Apa szakkifejezése)
Utolsó kommentek