A szerelem, mint önélmény című előadás, illetve utcai akció 2009. szeptember 26-án, a Függetlenek Éjszakáján volt látható az Írók boltja kirakatában.
A szerelem, mint önélmény című előadás, illetve utcai akció 2009. szeptember 26-án, a Függetlenek Éjszakáján volt látható az Írók boltja kirakatában.
'Igaz, hogy igazságosnak lenni kínos és fáradságos. Például az állam őrei mennyire másként vélekednek az igazságosról és az igazságtalanról magánbeszélgetéseikben és költeményeikben. Mind egy szájjal himnuszolják, hogy szép a mértékletesség és az igazságosság, de nehéz és fáradságos, viszont a mértéktelenség és igazságtalanság édes és könnyen elérhető. A tömeg vallja azt, hogy az igazságtalanság előnyösebb az igazságosságnál, boldognak ítéli és tiszteli a gonosz gazdagot, és kitüntetésekkel halmozza el, és megveti a gyöngét és szegényt, noha elismeri, hogy ez különb az előbbinél.' Platón: Az állam
Kővágó Nagy Imre fotói:
Kővágó Nagy Imre fotói
Szeptember 19-én szombaton rendezték meg az Évadnyitó Színházi Fesztivált, melyen számos kőszínház és alternatív színház is bemutatkozhatott, a színházi korzón a kedvezményes jegyek mellett játékra is volt lehetőség, s aki akart, lámát is simogathatott.
A helyszínen az Ágens Társulat is jelen volt.Performanszukról Berek Anita képeit láthatják.
16.00 ÁGENS TÁRSULAT: utcai akció/minidráma a gyűlöletről az Ágens standnál
1. akció: Az állam őreinek a nevelése - A minidráma az aktuálpolitikai vonatkozásokat szem előtt tartva a magyar társadalom gyűlöletközpontú megnyilatkozásait állítja pellengérre: az 'akolmeleg' biztonságában meghúzódó személyiség, s a belőle kitörő, csoporttól bátorságot kapó ember támadását, amelyet számára ismeretlen 'valakik' ellen intéz. A megnyilvánulásokkal foglalkozva a megfélemlítés mikéntjét próbáljuk fülön csípni. Mi a félelem? S honnan ered a gyűlölet? Egy nagy meglepetéssel zárjuk utcai harcosaink akcióját, melyet csak ezen a napon, csak a helyszínen tapasztalhatnak meg a látogatók. Munkánkat Platon: Az állam című munkája ihleti és segíti.
Résztvevők: Madák Zsuzsanna, Ágens, Simán Éva, Károlyi Balázs, Philipp Judit, Fogarasi Gergő, Lenz Tünde.
forrás:http://www.prherald.hu/cikk2.php?idc=20081007-223624
A dialektika filozófiai értelmet Szókratész föllépésével kapott, akinél a beszélgetés a tudományos eljárás egyik módja. A dialektika a fogalmak ellentétpárjaival játszik. Egy tételt felállít, majd vizsgálat alá veti. Pro és kontra. Ez a fajta szemléletmód, gondolkodás, beszélgetési minta teljesen beépült a hétköznapjainkba. Így nevelnek szüleink, így beszélgetünk a barátainkkal, és így kommunikál a média. Így beszélünk a „jóról”, a „rosszról”, és az „igazságról”. Így építjük föl világunkat. Tételeket állítunk fel, amelyeket megkérdőjelezhetetlen igazságként elfogadunk, és elvárjuk, hogy mások számára is azok legyenek. A társadalmi léthez szükséges az együttgondolkodás, egy közmegegyezésen alapuló norma, egyfajta morál, amelyet többé- kevésbé mindenki helyesnek ítél. De miért gondoljuk, hogy egy állítás, egy igazság mindenki számára megkérdőjelezhetetlen? Nem létezhetnek egyéni igazságok? Egyéni axiómák? A közös igazság mindig természetellenes álllapotokat szül.
„Vad természetünkben pihenjük ki legjobban természetellenességünket, szellemiségünket...” (Nietzsche)
Nietzsche Szókratészt, pontosabban Platónt okolja az „Ész uralmáért”. Szókratész megjelenésével megbomlott az egyensúly. Az ösztönök kivesztek. A dionüszoszi már nem tud egészségesen előtörni belőlünk ...
A természetellenesség kényelmetlen állapot. A kényelmetlen helyzetek pedig dühöt generálnak. A megoldatlan düh pedig aggresszióhoz vezet.
„Igazi ember vagy? Netán csak színész? Valaminek a képviselője? Vagy maga az, akit képviselnek? – Végső soron csupán hamis színész vagy....” (Nietzsche)
Utolsó kommentek