’Valószínűleg minden cigány elmebeteg - magamat is beleértve.
Nem az iskolai fogyatékossá minősítés szégyenletes gyakorlatára gondolok, és nem is a fajvédők hazug, ostoba szólamaira. Arra gondolok, hogy bárki rövid idő alatt megbolondulna, ha tartósan olyan körülmények közé kényszerülne, amilyeneket a cigányok számára teremtett és tart fenn ez az ország. Iszonyatos lelki erőre és szerencsére van szükség már ahhoz is, hogy egy ilyen társadalomban egyáltalán létezni lehessen. Ahhoz, hogy szellemileg ne sérüljön meg túlságosan mélyen attól a rengeteg csalódástól és bánattól, amely mindenkit ér, aki cigánynak született, nos, ahhoz már aligha van elég muníció. A szegénység és a reménytelenség, a csalódás és a bánat persze nem kerüli el a nem cigányokat sem. De a nem cigány szegényeknek kevesebb okuk van azt hinni, hogy a rendszer összefogott ellenük azzal a céllal, hogy továbbra is szegények maradjanak. A képlet viszonylag egyszerű: ha úgy bánsz egy emberrel, mintha alacsonyabb rendű lény volna, végül valóban azzá válik….’
Sárközi Gábor írása a Magyar Narancsban, XXI. évf. 46. szám - 2009-11-12
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=20219
Utolsó kommentek