" A cigányság törzs maradt a Nemzet környezetében is. Belső szabályozásrendszere és tisztéségviselői neki is vannak ugyan, de állama, intézményrendszere, mint a nemzetnek, nincsen. Még kevésbé van van látható érzéke az iránt a különös szubsztancia iránt, melyet a Nemzet - "kultúra" cimszó alatt - kitermel, egyebek között azért, hogy magát megkülönböztesse a másik nemzettől.
(Innen magyarázható a cigányság fájdalommentes és felületes alkalmazkodása a környezet nyelvéhez és vallásához, amelyet felölt és levet, a" akülönös szubsztancia" internalitzilása nélkül.)
Nem igaz Bartók Béla és Garcia Lorca - ők a nagy koronatanuk ebben a perben -, hogy a cigányságból hiányoznak azok az energiák, amelyeket mások, de nem ők, kultúrának neveznek.
De igaz az, hogy ők maguk nem reflektáltak úgy kollektív és spontán zenei géniuszukra, mint Bartók és Kodály reflektált a magyar népzenére. Legfőképp pedig nem formáltak eleddig jogcímet a nemzeten belüli társkultúra rangjára, noha életük, sorsuk poézise sokszor szolgált anyagul, mint Puskin és Verdi tanusítja, a romantika főárama számára.
Végül a cigányság törzs marad, szinte mit sem tudva a modern kor harmadik nagy absztrakciójáról, az Osztályról.
( Igaz, az osztály nem is akar tudni a törzsről.)
Noha a cigány élet anyagi körülményei természetessé tették volna, hogy ők maguk sorsukat mint egy szubproletariátus tengődését fogalmazzák meg, a jelek szerint eddig ezt többnyire úgy írták le, mint a cigány sorsát nem cigány világban( ami az etnikus, és nem az osztálytudat felé tett első lépés).
Márpedig törzsként létezni az önmaga tökéletességéről és szüntelen tökéletesíthetetlenségéről meggyőződött úgynevezett civilizáció peremén és repedéseiben egyszerre veszélyes és megalázó helyzet.
Veszélyes, mert a civilizáció, mely a szokásai tekintetében még intoleránsabb, mint eszméi tekintetében, kriminalizálja, törvényen kivüli elemmé kiáltja ki a törzset."

Heller Ágnes: Az idegen 107-108.