HTML

Művészeti Akciócsoport

Ódium, mint valaminek a kellemetlen következménye, átka. A lét ódiumaként létrejött kérdésfelvetések, válaszok jelennek meg itt. Nemcsak azok, melyeket e művészeti csoport mutat meg akcióival, hanem a jelen művészeti életében részt vevők akciói is. Időnként a múlt merész művészeinek, gondolkodóinak a tettei, gondolatai is.

Indavideó

Utolsó kommentek

Friss topikok

3. akció (coming soon) – DE ERRŐL ÉN NEM TEHETEK?

Ódium-art 2009.11.05. 10:11

 

'Be akarnak fúrni az agyamba az injekciókkal. De nem vagyok bolond hagyni, kitépnék a lelkemet is. Aszongyák, egyél port, nyeld le a zseblámpakörtét. Dehogy nyelem. Milyen ember az, aki villanykörtét nyel? Kikötik a lelkem és vezetik, mint egy medvét. De én nem vagyok medve. A szárnyaimat akarják. De mihez kezd a lelkem szárny nélkül? Amikor akar, repül magasra, amikor akar lejön. Ha ahhoz van kedve sír, ha ahhoz, akkor dalol vagy nevet. Tudom, amikor az Isten itt lent járt, nem bírt a cigányokkal, ezért fölment az égbe. De erről én nem tehetek.”
(Emir Kusturica, A cigányok ideje)
 
Én pedig úgy hallottam, amikor az Isten itt lent járt, nem bírt az emberrel, ezért fölment az égbe. DE ERRŐL ÉN NEM TEHETEK?

Címkék: isten akció emir kusturica a cigányok ideje ódium art ágens társulat 3. akció

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://odiumart.blog.hu/api/trackback/id/tr71501864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phál 2009.11.06. 01:24:18

" A cigányság törzs maradt a Nemzet környezetében is. Belső szabályozásrendszere és tisztéségviselői neki is vannak ugyan, de állama, intézményrendszere, mint a nemzetnek, nincsen. Még kevésbé van van látható érzéke az iránt a különös szubsztancia iránt, melyet a Nemzet - "kultúra" cimszó alatt - kitermel, egyebek között azért, hogy magát megkülönböztesse a másik nemzettől.
(Innen magyarázható a cigányság fájdalommentes és felületes alkalmazkodása a környezet nyelvéhez és vallásához, amelyet felölt és levet, a" akülönös szubsztancia" internalitzilása nélkül.)
Nem igaz Bartók Béla és Garcia Lorca - ők a nagy koronatanuk ebben a perben -, hogy a cigányságból hiányoznak azok az energiák, amelyeket mások, de nem ők, kultúrának neveznek.
De igaz az, hogy ők maguk nem reflektáltak úgy kollektív és spontán zenei géniuszukra, mint Bartók és Kodály reflektált a magyar népzenére. Legfőképp pedig nem formáltak eleddig jogcímet a nemzeten belüli társkultúra rangjára, noha életük, sorsuk poézise sokszor szolgált anyagul, mint Puskin és Verdi tanusítja, a romantika főárama számára.
Végül a cigányság törzs marad, szinte mit sem tudva a modern kor harmadik nagy absztrakciójáról, az Osztályról.
( Igaz, az osztály nem is akar tudni a törzsről.)
Noha a cigány élet anyagi körülményei természetessé tették volna, hogy ők maguk sorsukat mint egy szubproletariátus tengődését fogalmazzák meg, a jelek szerint eddig ezt többnyire úgy írták le, mint a cigány sorsát nem cigány világban( ami az etnikus, és nem az osztálytudat felé tett első lépés).
Márpedig törzsként létezni az önmaga tökéletességéről és szüntelen tökéletesíthetetlenségéről meggyőződött úgynevezett civilizáció peremén és repedéseiben egyszerre veszélyes és megalázó helyzet.
Veszélyes, mert a civilizáció, mely a szokásai tekintetében még intoleránsabb, mint eszméi tekintetében, kriminalizálja, törvényen kivüli elemmé kiáltja ki a törzset."

Heller Ágnes: Az idegen 107-108.
süti beállítások módosítása