A véletlen mint ódium - újrateremtés
A szerelem mint önélmény előadáson az Írók Boltjában
Debreceni tapasztalatainkból kiindulva, úgy gondoltuk, hogy az immár mítosszá nemesedett Szegecses figuráját újrateremtjük egy budapesti előadásunk alkalmával. Szerepét a kirakatokban látható események kommentálásában, az előadás sajátos értelmezési kísérleteiben, később a szereplők és a nézők Menza-i találkozásakor egy ártatlan, azonban színházi berkekben járatlan és faragatlan fiatalember folyamatos kommunikációs kísérleteiben határoztuk meg. A Menza étterem galériáján az előadás után kérdéseket lehetett feltenni az épp ott rendelő dr. Vizi János sexológus, pszichiáternek, kérésünkre ő nyitotta a sort, értelmezési segítséget kérve a szakembertől. Érdekes mód a budapesti előadáson, bár többen voltak, akik tudtak a debreceni esetről, senki nem gyanakodott generált történetre. A nézők helyre tették a fiút, kiküldték a mobilon üzengető, és mindenre rákérdező álrezonőrt. Sőt, mikor megbízottunk szerepét tovább játszotta, kiabálás kerekedett, s kiebrudalták a boltból. Az ÁlSzegecses természetesen nem hagyta magát, megpróbált ismét a figyelem középpontjába kerülni, nem sikerült. A szerepét hihetetlen természetességgel és hitelességgel játszó Nimród Lacit egész egyszerűen negligálták a nézők. A budapesti előadáson Szegecses ’megbukott’, nem jutott főszerephez és a nézőkkel történő találkozásunkkor meg sem említették ezt az incidenst.
Utolsó kommentek