’Veled a pillanat tartalmazta az összes többi pillanatot is, egységet teremtett. Bármikor felidézhetővé lett. Nem kopott le rólunk az emlék, nem felejtettük el. Figyelmeztettük a másikat, mikor nem kerültünk bele a saját időnkbe és csak felületesen szemléltük egymást. Zavarban voltunk, ha nem értünk össze, ha nem nyílt ki a teljes történet. Nem voltak fejezetek, haragok, dühök és megbocsátások, egyben történt minden. Nem különítettük el az indulatot az öleléstől, folyamatos és egyidejű létezésbe kerültünk. Egymáséi voltunk. Szerepek nélkül, mert a szerepek mindegyike belekerült az ölelésbe. Mint egy gyermek, aki van. A létezésben él, idő és tér nélkül, onnan szeret, nem viszonyít.’ Ágens: Az enyém vagy
Fotó: KNI
Utolsó kommentek