Elméleti alapvetés:
'Hományi Péter: Egyedül levő-e az ember, megosztható-e az önélmény?
Ágens: Azt, hogy te most mire gondolsz, s én mire gondolok, sose fogjuk megtudni, csak ha elmondom neked. Ha én összeszedem a bátorságomat és megajándékozlak azzal, hogy elmondom neked. S ez vica versa ugyanígy igaz. Azt gondolom, hogy természetesen nem osztható meg. Vannak bizonyos időpillanatok, mikor kimondhatóvá válnak olyan dolgok, melyek egyébiránt nem mondhatóak ki. ... A tökéletes egyezés belépést jelent a másik életébe, s ez igen ritka adomány, ha ő megengedi, s ha én veszem a bátorságot ahhoz, hogy megtegyem. Kimozdít valamiből az idő, erre való a művészet, a szerelem, az istenhit, ez a célja, hogy ezt megtegye helyettem, s tekeregjen ezek között a kérdések között, s megoldásokat találjon. S ha megérted a megoldásokat, akkor tudod alkalmazni is azokat. S azok a megoldások olyan találkozási pontokká válhatnak, melyekben feloldható ez a soha nem egyezés, s ez a titok. A másik titka, hogy ő valójában micsoda, megfejthetővé válik egy kis időre.’
Hományi Péter beszélget Ágenssel, interjú részlet
Fotó: Mátyás Attila
Fotó: Kővágó Nagy Imre
’… a szerelem valami idegen dolog, amely most szerencsésen vagy szerencsétlenül belénk költözött; s ez nem más, mint egy határozottan mágikus jellegű elképzelés. (…) a fölkeltett érzet tehát nem lokalizálható, állandóan változtatja is a helyét(…). Mert nemcsak mindenre kisugárzik és mindent átsugároz, s így olyan hatást kelt, mintha fölmentene a fizikai létezésre vonatkozó állapotok és idők hatálya alól, megsejtetve az örökkévalóságot, melynek nem lehetnek jelenvaló, elmúlt és elkövetkező részei, hanem ugyanakkor belém vetíti és rám ruházza azokat a dolgokat és tárgyakat, amelyekben megjelenve, hol ezt, hol azt az arcát villantja föl, s miközben egyetlenre irányulok, a fáradhatatlan és kimeríthetetlen sokaság élményében részesít, amit viszont hajlandó leszek a teljességgel azonosítani. Amivel mintha azt mondanám, nem tudok róla sokat, és beszélni se tudhatok róla értelmes szavakkal, de birtokomba adja és átjárhatóvá teszi mindazt, ami nem én vagyok.’
Nádas Péter: Az égi-földi szerelemről
Utolsó kommentek