Az önélmény kirakata - mi történt az utolsó kirakatban/1
parafrazis.blogspot.com
A nézők A szerelem mint önélmény című előadásunk utolsó, összegző történetét kihagyták önélmény bóklászásuk közben. Beszámolóikból, beszélgetéseikből, ölelésükből kimaradt Simán Éva online kamaradrámája. Voltak, akik egyben szerették volna látni a darabot, nem döntöttek egy történet mellett, ezért eltávolodtak a kirakatoktól és kísérletet tettek arra, hogy az emberi képesség maximumára emeljék térérzékelésüket, azaz az egymástól jókora távolságra lévő kirakatokat egyben értelmezzék. Voltak, akik a képet nézték, egy képet, megfosztva magukat a hang- és a szöveg élvezetétől, aztán kevesen, akik elcsíptek egy-egy momentumot, majd máshonnan egy másikat, s az elkapott pillanatokból rakták össze saját színházukat. Voltak, akiknek sikerült a belső térbe jutniuk, s biztosan megszerzett helyükről már nem tudtak szabadulni, így ugyan teljességében élvezhették a hangot, a képeket és a szöveget, és a kifejezetten belülre komponált ajándéktörténeteket, de semmit nem hallottak és láttak Simán Éva ’önélmény peep-show’1-jából. Levált a történet a történetről, önálló egységet teremtett. Épp ezért lehetőséget adunk az odiumart.blog.hu olvasóinak arra, hogy megtudják, valójában mi történt az utolsó kirakatban. Ki volt az a nő, aki megpróbálta megosztani azt, ami megoszthatatlan, egy szerelem történetét. A szereplő valós időben ’közvetítette’ előadását, bejegyzéseit közösségi oldalakon jelenítette meg a webkamera és emailek segítségével. A dokumentált, aktuálisan zajló jeleneteket azonnal föltöltötte a parafrazis.blogspot.com-ra. Real-time fogadta a telefonokat, közölve, hogy épp előadása van, mellyel alapos zavart keltett a vonal másik végén lévőkben. I’m online írta, mondta, nyomta az éterbe, magára maradottságát az interneten próbálta pótolni, kapcsolatot kívánt és akart létesíteni virtuális nézőivel, hiszen az önélmény drámáját igen kevesen akarták hallani, látni annál inkább figurái formaváltozásai alatt, azaz vetkőzései-öltözései alkalmával. Hullámokban lepték meg, törtek rá a nézők, fotósok, videósok a magányos szerelem-feldolgozó-rohamát élő online-aktivistára, míg a többi kirakat előtt folyamatosan villogtak a vakuk. 
A már menthetetlenül a virtuális világba zárt szerep ilyenkor megszakadt, és az étek nélkül maradt fekete özvegy rájuk emelte történetekkel teli tekintetét. Ez önmagát eszi, szól a kép, önmagát zabálja, a szerelem mint önélmény magát fogyasztja el. Úgy, mint a beszélgetésből az utcára szivárgó nézők és szereplők, ahogy fölnéztek a csivitelésből, föl a kirakatban maradt nőre, nem szóltak neki, hogy véget ért az előadás? – kérdezték, pedig a nő csak visszatért, vissza az idejébe, hogy folytassa az előadást, addig, míg az Írók Boltja összehúzható vaskapuját be nem zárták mögötte. Addig, míg a Liszt Ferenc tér egyik padján egyre összébb húzva magán könnyű anyagú nyári ruháját, frissen előadásra borotvált, harisnya nélküli, még mindig csodaszép bokáját, vádliját és combjait fázósan összedörzsölve, írta, írta a szövegeit. Kereste társait az időben, és az énélmény megosztásának reményében élt, szépen, udvariasan, egy cseppet sem követelődzve várta online társai felbukkanását.
A már menthetetlenül a virtuális világba zárt szerep ilyenkor megszakadt, és az étek nélkül maradt fekete özvegy rájuk emelte történetekkel teli tekintetét. Ez önmagát eszi, szól a kép, önmagát zabálja, a szerelem mint önélmény magát fogyasztja el. Úgy, mint a beszélgetésből az utcára szivárgó nézők és szereplők, ahogy fölnéztek a csivitelésből, föl a kirakatban maradt nőre, nem szóltak neki, hogy véget ért az előadás? – kérdezték, pedig a nő csak visszatért, vissza az idejébe, hogy folytassa az előadást, addig, míg az Írók Boltja összehúzható vaskapuját be nem zárták mögötte. Addig, míg a Liszt Ferenc tér egyik padján egyre összébb húzva magán könnyű anyagú nyári ruháját, frissen előadásra borotvált, harisnya nélküli, még mindig csodaszép bokáját, vádliját és combjait fázósan összedörzsölve, írta, írta a szövegeit. Kereste társait az időben, és az énélmény megosztásának reményében élt, szépen, udvariasan, egy cseppet sem követelődzve várta online társai felbukkanását. A szerelem nem megosztható – megoszt, a facebook első híre ez. 28 másodperc, 50, 4 perc, 12. Megosztható, jött az üzenet.
1. Simán Éva szakkifejezése, még: kulturális peep-show
Utolsó kommentek