Juhász Dóra felkért külső elméleti szakíró
'Szerep, figura és karakter fogalma és annak újraírása
Amikor színházban ülünk a nézőtér-színpad nem csak a nézés és játék fizikai terét jelöli ki; egy úttal egy gondolati koordinátarendszer is. Tudjuk ki a „színész” aki szerepet játszik és ki az, aki hús-vér és valóságos és nézőként kvázi önazonos… De mi a szerep és mi az önazonosság?
Diderot színészparadoxonjában felnagyított gesztusokból „épített” báburól beszél, aki/ami a szerep. Hilde Hein performansz-elméleti tanulmányában az „áttetszőség” fogalmát boncolgatja… És valóban. Nem egy felnagyított gesztusokból, jellemzőkből (túlzó smink, brutális tetoválások, harsány viselkedés, élénk színek, botrányos jelenetek) kreált szerep minden pop-sztár figurája? S közben mégis… olykor az áttetszőségig pontosan mozdulnak egymásba a személyiség rétegei, hiszen a sztár közben mégis valahol önmaga, „figurája” ha kreált is, mégis valamiféle egységes én illúzióját kelti, mintha a hétköznapi én és a színpadi én közel azonos volna… Na de, hol van ebben a rendszerben a néző? Nagyon is fontos helyen!
Ezt vizsgálja bizonyos szempontból az Amy-projekt is. A fenti koordináta-rendszer megpörgetjük az origó körül: összezavarjuk az irányokat. Az utca a játéktér. Amy Winehouse a karakter, akit néznek. És aki visszanéz. Szerepből? Is. Miközben a szerep mögötti színésznő szemével nézi (és rögzíti), hogyan nézi őt az utca embere. Kísérlet, ahol a spontán nézői szerepbe hozott néző a hírességet figyelő ember szerepében végül megfigyelés alatt áll. Helyzet. Gyakorlat. Akció – reakció. Oda-vissza játék.
Kérdés, hogy ezt a szerepet hogyan értékeli-érzékeli a civil közeg, a bulvár és a szakma: mi alapján „dekódolja” ismeri fel és azonosítsa a „sztárt” a hétköznapi ember (külső jegyek vagy egy kontextus, ami nagyon is színházi: tér, amit a testőrök mozognak ki, jelmez, megtervezett útvonal és időtartam, amiről a járókelőnek fogalma sem lehet – mármint a megtervezettségről)?
És mi van a szakmával? Aki szakmabeli és a Sziget-akcióban alapos megfigyelő, valószínűleg „leleplezi” hogy itt valóban szerepről és kreált figuráról van szó. Hogy az ott nem Amy Winehouse. De érti-e, meri-e érteni ennek az akciónak a provokatív frissességét? Képes-e a hazai színházi szakma szerepként „olvasni” egy pop-sztár alakját, érti-e hogy a szerep – ez alkalommal – referencia és idézet, ikonikus jel? Képes-e „visszaolvasni” egy előadást youtube videókból, bulvár-hírekből? '
Utolsó kommentek