HTML

Művészeti Akciócsoport

Ódium, mint valaminek a kellemetlen következménye, átka. A lét ódiumaként létrejött kérdésfelvetések, válaszok jelennek meg itt. Nemcsak azok, melyeket e művészeti csoport mutat meg akcióival, hanem a jelen művészeti életében részt vevők akciói is. Időnként a múlt merész művészeinek, gondolkodóinak a tettei, gondolatai is.

Indavideó

Utolsó kommentek

Friss topikok

1. akció: Egy felkért külső megfigyelő, Kurdy Fehér János író, kommunikációs szakértő szemével

Ódium-art 2009.10.15. 17:24

Ágens: Platón

Kurdy Fehér János
 
 
1. A figyelem-gazdaság
Ágens belevágott a művészet/valóság csomó közepébe, és a rendőrség vitte el bilincsben az Andrássy úti színházi Fesztiválról. Az Opera előtt, két társával (Madák Zsuzsanna, Simán Éva) egy hipertextet performáltak. A szöveg többek között Platón, Derrida, és feltehetőleg némi médiateoretikus textus. Ágens szerteágazó, nagy felületet nyitott meg.
A szombat délutáni tömeg, valamint a fényképezőgépek, videokamerák mediális részvétele és sűrűsége a katasztrófa turizmusnak megfelelően kezdett kattogni, zümmögni, ahogy sűrűsödött a történet. Madák Zsuzsanna stratégiai, vagy taktikai okokból sérelmezi, hogy Ágens nem tudja a szövegét: akadás az előadásban, majd kattan egyet a történet: Ágens egy krómozott vashordóhoz vágja Madákot, és folyik a vér, jön a mentő.
Ágens egy figyelem-felületet szerkesztett az aszfalton. Ez a felület fél óra alatt előhívta a nézői agyból a memetika tenyésztalaját. A figyelmet. Egyszerűen és hatékonyan prezentálták a közönségnek a figyelem-gazdaságot. 3 hegyet toltak az Opera elé: a művészetet, a médiát, és a politikát. A fogyasztás nagy halmát. A közönség még további félórát ámult, megkönnyebbült, vagy dühösen vonult tovább. Egy mémet vitt magával: hol a művészet, a politika és a média, illetve a bennük feltoluló önmegvalósítás határa?
Nem könnyű Ágens előadását feldolgozni, annak ellenére nem, hogy valójában egyszerű történést láthattunk, és régóta ismert szövegekbe, illetve érvelésbe hallgathattunk bele. Ez a nehézség abban rejlik, hogy egy olyan kommunikációs felületet alkot az előadás, amely folytonos határátkelésre készteti a szemlélőt. Az előadás szövege a politikáról és a médiáról szól, ezen belül is arról, hogy kitől fogadhatunk el helyes iránymutatást, ha a nagyobb, közösségibb tartományokba merészkedünk. Ki, és mi, az etikus tett. Milyen történetekben, mesékben, sztorikban bízhatunk. Az akció ugyanakkor egy tükör-felületet nyit meg, miszerint, ha a művészet önmaga is álcázza magát, és a hétköznapi valóság elemeit (sürgősségi mentő, rendőr járőr bilinccsel stb.) vonja be a saját szövetében, miként tekinthető hitelesnek. Aki pedig mindezt látta, mit kezdjen magával.
Ágens akciója egy reklám? Hipertextként viselkedik, tehát számtalan megjegyzést, kiegészítést, magyarázatot, adatokat, azaz további történéseket, szövegeket szabadít fel. Miközben egy utcai, színházi akciót látunk, már rég benne járunk a média és a politika mélyrétegeiben, amely véleményeket hív felszínre bennünk. A vélemény pedig döntésre kényszerít. Ágens valójában a döntés-apparátusainkat hozza élénk működésbe. Mint a jó reklám, amely felvillant egy világot, amelynek felületét egy termék hordozza. Ágens terméke a kortárs művészet lehetőségeit hirdeti.
Az alábbiakban 3 nyomvonalat emelek ki, amely felé Ágens akciója elsodort. Nem zár le semmit, inkább kérdez.
 
2. A politikai nyák
A Platón szöveg az állam őreiről szól: miként kell jól védelmezni az államot, vagy egyáltalán csinálni a politikát, ki alkalmas rá, milyen tulajdonságokkal kell bírnia annak, aki a közösség nevében szólal meg.
Napjaink szavazója nincs könnyű helyzetben, mert annyi információ áll rendelkezésére, amelynek összevetése, mérlegelése, analízise számára megoldhatatlan. Ezért bármilyen folyamatot (pénzügyi, gazdasági, egészségügyi, oktatási, stb.) a pusztán neki írt/rendezett szavazói ’érvelésen/képernyőn’ keresztül pillanthat, érthet meg. A média, egy szavazóknak szóló, de médiára hangszerelt érvelést kap a politikától, amit a média a maga identitását (bulvár, internet, szaksajtó stb.) megerősítendő, kommentál. Hogy is van ez? Egy régi sztorit Soós György festőművésztől: „Nem a csávót ismerem, csak a szomszédja tacskójának a farkát láttam a sarkon befordulni…”
A valóság helyett, a valóság hitelesítő eljárások a sorsdöntők a szavazói tudatért folyó vírus-marketing háborúban. Amit pld. a 2009. évi választópolgár lát a kormányzásból, vagy épp az ellenzék munkájából, azaz kvázi az egész politikából, az nem más, mint a Soós Gyuri tacskójának farokhegye. Valami, ami képes magára vonni a figyelmet: íme, ezzel foglalkozatok, ne mással!
Ahhoz, hogy mást lásson az állampolgár, mint egy csipetnyi szőrcsomót, szinte ott kellene lennie a kormányülésen, sőt, ott, ahol kitalálják, hogy miért és mi kerüljön kormányülésre, és azt is, hogy ki, mikor és hogyan kommunikálja, sőt ott, hogy a tanácsadók és az épp döntési pozícióban lévő királycsinálók, miért és mit akarnak azzal elérni, amit javasolnak. Nyilván az állam tisztaságát és fejlődését akarják. De ha véletlenül nem azt, akkor mit? És ezt hogyan találja ki, ha valaki pont ezt szeretné tudni.
Ez nem összeesküvés-elmélet gerjesztés, hanem használati utasítás, mint a mosógépé, vagy a kávéfőzőé. Tehát a politika nem a politikus személyétől, nem a programjától, hanem a valósághitelesítő eljárásaitól hiteles. Ez a nagyobb zsák, amiben benne van minden: ki hogy néz ki, honnan jön, mit mond, mit üzen a lénye, a családja, a vallása, a nemi identitása stb. Ha ellenőrizni akarod a hatalmat, akkor a hatalom valósághitelesítő létesítményeit kell ellenőrizned. Ezt azonban nem tudod. Nincs rá pénzügyi, intellektuális, technológia forrásod és nincs törvényi felhatalmazásod.
 
3. A médiális billegés
Ezt kéne elvégeznie a médiának, de a média maga is termék, ami akkor pörög, ha sokfajta vélekedés van a piacon, az érzelmek és indulatok csúcson járnak. A hírközvetítés nem a tényfelderítés műfaja. Egy újságíró nem akkor jó, ha kideríti, hogy mi történt valójában, hanem akkor, ha az információiból szerkeszt egy mémet, ami virulensen befertőzi az egész országot. Erre azonban már egyetlen újságíró sem képes. Így az újságírók maguk is pusztán a működési leírás részei. Ezt azonban a média nem mondja ki, érthető is, hogy miért. Ha bevallják, akkor gyakorlatilag azt hirdetnék, hogy fizessétek meg a hírt és a véleményt. A szórakozás pénzbe kerül, különösen az, ha előre meg akarod szabni a műsort.
Egy jól elhelyezett hír, egy komplett előadás, sokemberes, szerkesztett műfaj, benne a színházig nyúló fúrócsővel, ami mindent kiszív, felszippant, hogy az üzenet éljen, hasson. Piscátor jól ismerte ezt a 20-as évek Berlinjében, és jól ismerte ezt szinte minden avantgarde mozgalom. A valóságelemek a politikában és a médiában egymáson csúsznak, mert attól, ha valami megtörténik/megjelenik valóságos lesz, és az már mindegy, hogy az pusztán kommentár, vagy tényidézés, az egész része lesz.
A szervezet működik, dolgoznak a mérgek és ellenmérgek. Ha nincs esemény, van celeb. Az indentitás-termelést folytatni kell[1]. Ágens (idézet az előadásból): „Most a szükségletek kreálnak sztárokat. A szükségletek részben a médiaipar szükségletei, egy rendkívüli üzleti érdek, amely arra irányul, hogy az élet azon területeit, amelyek a tömegek figyelmét felkeltik (például: a véres incidensek felkeltik a tömegek figyelmét), bekapcsolják a vérkeringésbe, az adott területek megfelelő személyiségein keresztül tematizálják. A deheroizált sztármesék megszüntetésére gondolok. A valódi, velünk megesett történetek helyetti manipulált azonosulásra vagy ellenazonosulásra épülő pontosan kidolgozott mesék élethelyettesítő effektusai ellen szólok. Az Rtl Klub Csillag születik tehetségkutató versenye kiváló példa erre, gondoljunk Utassy Árpi történetére. Az erre épülő médiaelmélet ellen szólok, az erre van szükség pénzkereseti akciói ellen. Az erkölcs nélküli, rövid időtartamú sztárok rítusa ellen. A teljesítmény nélküli és erkölcsi tanulság nélküli mesék ellen. Remélem, hogy születnek új mesék, melyek nem azt sugalmazzák, hogy tényleg nincs más kultúra, mint a piac. A népszórakoztatás kezdetei az ókori állatviadalokra tehetők. Circus maximus, misztériumjáték, lefejezések…
 
4. A fogyasztó, mint művész
A szövegkönyv idézet része átvezet egy másik területre, a világra figyelésből kibomló fogyasztói identitásteremtésre. Egy londoni identitás kutatás eredménye 1988-ból. Azok az emberek, akik úgy találták, hogy anyagi világuk alakítása révén tudják leginkább kifejezni kapcsolataikat, alkották a legszorosabb társadalmi hálózatokat, míg azok, akik úgy érezték, hogy társas kapcsolataikban nem értékelik megfelelően őket, képtelenek érezték magukat anyagi kultúrájuk bármilyen alakítására. A fogyasztó a kreatív individualizmus mintaképe. A fogyasztás a történelem élcsapata.
       A fogyasztó a populáris kultúra egyfajta művészévé válik. Fogyasztásával a világ vásznára a színpompás szubkultúrák mintáit festi, és ezt a tevékenységét az ünnepelt identitások robbanásának hangjai kísérik. A fogyasztó az (mint társadalmi lények összessége, s mint egyéni állampolgár), aki a makro-világ tulajdonképpeni döntőbírájává válik. Ő az a lényegi pont, ahol a gazdasági intézmények közvetlen következményei az emberiségre hatnak. A modern fogyasztás valójában az identitásról szól. A legfontosabb hajtóerő, amely a fogyasztás mögött rejlik: az emberek kísérlete arra, hogy formába öntsék saját emberi természetüket a fogyasztáson keresztül, hogy egyedit hozzanak létre – ennek révén azt gondolják semlegesítődik az intézmények elidegenedettsége, amelyektől a javakat és a szolgáltatásokat kapják.
        Ebben az értelemben a fogyasztás szimbolikus tevékenységként jelenik meg, amelynek elsődleges funkciója a jelentések és a világról szóló értelmezések, és az ezekről szóló vita, mint identitás megélése. A fogyasztás a gyengék szabályszegő taktikája. (de Certeau) A végső kérdés tehát az, hogy a fogyasztók hozzá jutnak-e az önmeghatározáshoz szükséges erőforrásokhoz.
.
5. A művészeti vér
A színházat ki kell vinni az utcára, hogy majd újra elférjen egy kőépületben. Mivel a média a legnagyobb népszínmű, át kell vágni a virtuális torkot, hogy újra érvényes legyen a művészeti vér. A művészet nem bújhat el a politika elől, és nem helyettesítheti magát a médiával. Nem válhat egyszerű árúvá sem, mert tárgyszerűen egyszerűen nem megragadható. Csupa olyan következtetés, ami ellentmond mindannak, amint eddig a művészetről gondolkodtunk.
Ha a politika pusztán jól szerkesztett kiscsoportos, önérdekű megvalósítási terápia, a média köz-felügyelete pedig mémgyártás, akkor a kortárs művészetnek fel kell pattannia a művészeti vásárok standjairól, a befektetési toplisták indexeiről, a kőszínházak bársonyáról, a celebkultura konyhai székeiről, vagy fel kell cserélnie önmagát a pénzzel? Vagy nem kell felpattannia. Fogyasztani kell, mint minden egyéb terméket.
Nem feltétlenül kell, hogy egy jelentés mellett tegyük le a voksot. A félelem, az igazságtalanság, a torzítás, a viszály, a kölcsönös gyűlölet jelensége azonban izzóan jelene volt Ágens akciójában. Mint vitathatatlanul kortárs téma Magyarországon, ott lebegett az Andrássy úton, és amiért ott volt, annak indexei villognak tovább.
 

[1] A fogyasztás meterológiája: a Chöd. A termékek nem pusztán élelmiszerek, papíráruk, vagy építőanyagok, azaz tárgyak, eszközök, hanem elsősorban érzéseket és vágyakat hordozók, élet-eszközök, amelyeknek fogyasztása, vagy felhasználása ködszerűen körbevonja és elnyeli tárgyát és egyben alanyát, az előállítót, és a fogyasztóját. Ezáltal a termékek egyrészt eltűnnek, felszívódnak, tehát átalakulnak, másrészt kiterjednek, és a sajátos metaformózisuk által mindenütt jelen valóvá válnak. A kölcsönös egymásra hatásból, azaz belőlük és belőlünk kialakult chöd miközben elnyel mindent, azaz körbevon, beteríti a valós és virtuális tereiket, úgyis mint a fogyasztásra ösztökélő reklám, de úgyis, mint a reklámból kivont életérzés és fogyasztói identifikációs gyakorlat. A konkrét termékek fogyasztását és felhasználását olyan „átjárók” felkutatására, meglelésére használjuk, melyeken átjutva függetlenedhetünk konkrét determinációinktól, és még evilágban elérhetjük a (eddig halál titkával fedett és elzárt, de most megtapasztalhatóvá tett) fogyasztási-éden marketing felhőjét. Azonban miközben egyetlen vágyunk, hogy a fogyasztási pillanat anyagtalan és szürreális világát meghosszabbítva kiterjesszük érvényességünket (azaz a konkrét tárgyak sugallta szebb jelen chöde alatt tölthessük öntudatlanul boldog életünk), addig ennek a praxisnak a megvalósítása arra késztet bennünket, hogy materiális és logikus stratégiákat építsünk (karrier) és taktikákat használjunk (érvényesülés), hogy a chöd számára mindig kéznél-lévőek maradhassunk, azaz életünk során fenntartsuk vásárlási és birtokolási potenciáinkat. Ez a chöd a kortárs metafizika. A távolba vetített digitális barlangrajz, amely mint gomolygó massza hol mannaként száll le kortárs élet-sivatagunkba, hol pedig mindent elborítva, akadály, és nem láthatjuk tőle önmagunkat.
 
Fotó: Kővágó Nagy Imre

Címkék: akció akciócsoport platón ágens simán éva 1. akció madák zsuzsanna évadnyitó fesztivál véres incidens kővágó nagy imre kurdy fehér jános az állam őreinek a nevelése

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://odiumart.blog.hu/api/trackback/id/tr641452307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madákzsuzsanna 2009.10.15. 18:21:06

Szókratész szervál. Nem teszem zsebre a labdát. Fejbe dobom Szókratészt.

„Vad természetünkben pihenjük ki legjobban természetellenességünket, szellemiségünket...” (Nietzsche)

A természetellenesség kényelmetlen állapot. A kényelmetlen helyzetek pedig dühöt generálnak. A megoldatlan düh pedig aggresszióhoz vezet.

„Igazi ember vagy? Netán csak színész? Valaminek a képviselője? Vagy maga az, akit képviselnek? – Végső soron csupán hamis színész vagy....” (Nietzsche)

gravidus 2009.10.17. 17:35:19

Kurdy Fehér János:
„A végső kérdés tehát az, hogy a fogyasztók hozzá jutnak-e az önmeghatározáshoz szükséges erőforrásokhoz?”

Index:
„Mennyiben fejlettebb, innovatívabb modell a Facebooké, mint a Google-é?”

Trevor Johnson:
„- Mi feljebb helyezkedünk el a marketingtölcsérben. A Google jórészt az igények kielégítéséről szól, mi inkább az igények generálásában játszunk szerepet, és aztán toljuk lejjebb a fogyasztókat a vásárlás irányába. A kettő vidáman elfér egymás mellett.”

gravidus:
Ohh Dear! Bennem is feltámadt az igény arra, hogy igénybe veszem azokat a cuki kütyüket, és kitöltögessem azokat a fontos teszteket, amik megmondják, hogy milyen napom van ma, vagy felteszik a kérdést helyettem, hogy milyen is vagyok, mert bizony én az vagyo – kaki - vagyok!
Megmondják azt is, hogy mik a szokásaim és mi, vagy ki illene hozzám a legjobban, meg bölcsességeket is osztogatnak. Ez hasznos is, mert így dugig rakhatom az üzifalat márkareklámokkal. Mr. Trevor! Igazából a hide gomb alkalmazásáért vagyok a leghálásabb, mert a scroll gombom már rekedten nyikorog, mikor a kezdőlapot lefelé tekerem. Tehát kénytelen vagyok belátni, hogy működik az üzleti elképzelésük és bizony anyagi szempontból tökre megéri tamagocsinak nézni a regisztrálókat, akik lelkesen továbbítják ezekkel a beépített whisky reklámot meg guccsi retikülöket. A virtuális Ji Csing-eztetés is jó ötlet! Gratula a csapatának, van mit tanulni Önöktől!
Valóban jól kitanulmányozták, felmérték az alapvető primitív igényeket. Sikerült is őket generálni és újszerű eszközökkel kiszolgálni azokat. Ez nagyon tanulságosan demonstrálja, hogy mik egy sikeres biznisz alappillérei.

De vajon a másik oldalon is lehet érvényesülni?

Ágens:
„Létezik-e más kultúra, mint a piac?”

gravidus:

Én most megfordítom a kérdést, és onnan kezdek el vizsgálódni.

- Kultúra vagyok, létezik-e rá piac?

Kurdy János 2009.10.18. 21:23:15

Nem. Nem létezik piac. Csak egy lehetőséged van, piacot teremteni. Ha kikéred magadnak, nem kapsz árat. Ha tudod, hogy merre megy, van árad. Én nem azért idéztem, mert szükségem volt rá, pusztán a márkát mutattam fel.eNNYI.

Kurdy János 2009.10.18. 21:29:00

@madákzsuzsanna: sZIA ZSUZSA, NAGYON JÓ VOLTÁL, IGAZaD VAN A REGÉNYBEN (Érzelmes regény), AZÓTA EGY ÖRÜLT 18 ÓRÁS ÚTON (Berlin -Nbg-Bp) ELOLVASTAM. Nos. Nincs olyan érzéki út, ami ezt felülírná. Csak a siker. A siker pedig egy mém, +/- 100 millió, jösz veleM?

gravidus 2009.10.18. 23:07:47

@Kurdy János:
Köszönöm, hogy megtisztelt a válaszával! Ritkán fordul elő, hogy mikor passzolok egy labdát, korrekt választ kapok, és nem azt gondolják, hogy fejbe akarok dobni vele valakit. :)
Ráadásul külön poén, hogy azt válaszolta, amit hallani szerettem volna és ezzel megerősítette a művészi és marketinges ambícióimat. :) A MÁRKA pedig különben is kulcsszerepet játszik a terveimben. Remélem összefutunk még a kultúrpiacon a standomnál… hisz márkás cuccaim vannak, erre most már garanciát is szereztem :) Akkor is szívesenlátom, ha nem vásárol semmit! A cikke potenciálisan beindított....ENNYI!

Kurdy János 2009.10.18. 23:59:06

@gravidus: a MÁRKA HALÁL. a TREND HÉTVÉGE.

gravidus 2009.10.19. 09:16:03

@Kurdy János:
Huhh...A bőség zavarában nem is tudom melyiket válasszam. Áhh! Lusti vagyok...inkább nem izmozok! Maradok a jól bevált gagyinál. Megyek és megszerzem a mai önmeghatározásomhoz szükséges betevőmet. Hátha van valami trendi szellemi irányzat manapság, ami jót tesz az imidzsemnek. De ígérem, hogy körültekintő leszek, bármit azért nem lehet rámsózni! (sznob is vagyok)

10perc múlva:
Hát ne tudd meg mi a pálya! Maximális a chöd és az árubőség! Főleg az olcsó és a tutira kártékony ideológiák területén!
A HALÁL nem riaszt vissza, a HÉTVÉGÉT meg úgyis wellneszesre terveztem : Mert én vagyokakivagyok és ezt is megengedhetem magamnak. Komoly árat fizettem érte. Ha valakit érdekel, szívesen küldök egy prospit a tréningről.:)

Kurdy János 2009.10.20. 21:26:13

A márkák zártak, és valójában a profit-behajtással vannak elfoglalva, + törvények betartása stb. A trend "születik" és márkaéhesen ott áll, hogy legyen belőle valami, mint a jól ismert centrum-periféria mozgásokban, olyan a viszonyuk. Mint Cayce Pollard (Gibson: Trendvadász)underground márka ellenességében, aki egyszerre kutat egy (mindenképp léteznie kell!) fim után, miközben (szinte terapeutaként) döntéshozója a nagy márkák vizualizációjának.

gravidus 2009.10.20. 22:35:43

Ön most oly eredményesen késztetett fogyasztásra, hogy már fel is adtam a kötetre az online megrendelésemet. Leckézni fogom! A motivációm pedig az, hogy k..vára érdekel! Ha nem realizálnám, hogy egy kommentezésre szolgáló felületen posztolok, akkor most egy XXI. sz.-i szalonnak fognám fel ezt a helyet, ahová a magamfajta inspirálódni jár. Köszönöm a figyelmességét!