A beszámolóra felkért személy kiskorú és az egyik kirakatot képviselő szereplő (Simán Éva) az Édesanyja, tehát a személyes kötődéseinek külön jelentősége van A szerelem mint önélmény című előadáshoz fűzött kommentjeiben.
II.
- Figyelted-e a közönség reakcióit, és ha igen akkor mit tartasz említésre méltónak?
Szerintem, a felnőttek nem értették meg úgy, mint a gyerekek azt a jelenetet, amiben a kislány és a fiú szerepelt. Rajtam kívül volt még egy lány, aki szinte csak azt nézte. A felnőtteken nem láttam azt a tüzet és érdeklődést, mint amit a másik gyereken és magamon tapasztaltam.
- Volt-e külön olyan kirakat, amivel azonosulni tudtál?
A kislány és a fiú története keltett bennem ilyen érzést.
- Előadás közben milyen érzések támadtak fel benned, és mivel kapcsolatban?
Teljes mértékben megértettem azt, amit láttam, kivéve az Ágensék jelenetét.
- Mit gondolsz az egyedülálló nő kirakatáról?
Anyukámat láttam blogolás közben, bár nekem ez nem volt újdonság, de azt levettem belőle, hogy az embert az álmaiból egyfolytában kirángatja a valóság. Másnap ezt írtam az ő jelenetsorozatából:
A valóság városában,
az álmok útján járok.
De mindig lerángatnak
az álmok útján járok.
De mindig lerángatnak
a valós gondolatok.
Számomra csak anya jelenítette meg a szerelmet, mint önélményt, mert a többiek mind ketten voltak, csak ő volt egyedül. Bár láttam, hogy a kislány is egyedül küzdött a szerelmével.
- Mit láttál a fiatalok történetében?
A gyerekekben van a legtöbb szerelem. Nekem ezt sikerült megérte-nem belőle. A szereplők egy játékot játszottak oda-vissza. A kislány közeledett, de a fiú két újjal visszatolta őt a falhoz. Ez folyamatosan ismétlődött és ez jellemezte a szerelemben való kitartást is.
- Van-e valami mondanivalód a szerelmes pár kirakatáról?
Az ott szereplő párról úgy tűnt, mintha valamiért nem lehetnének egymáséi, de azt a valamit mindig megszegik. Bár nem volt alkalmam teljesen követni őket. folyt.köv.
Utolsó kommentek